Csak a harmadik gondolatom

Mankától a szülinapomra színházjegyet kaptam! (Hozzáteszem, hogy a tökéletes ajándék kategóriába tartozik, mert elfogyasztható. Azaz nem tárgy, nem kell megőrizni, elrakni, helyet találni neki, hanem alapból a legjobb helyre kerül, az élmények közé. Ajánlom minden kedves barátomnak és ismerősömnek, hogyha örömet szeretne szerezni, akkor vigyen el valahová. Jöhet állatkert, vidámpark, színház, mozi, vagy étterem, vagy séta, bármi jó. Ezek lesznek a legszebb ajándékok. Plusz azok, amiket biztos kézzel választott ki olyan ember, aki ismer, és tudja hogyha már tárgy, akkor mire vágyom pontosan.)

Az Operettszínházban 2 kisoperát néztünk egymás után (így kombóban van direkt a két darab), a másodikról írnék, mert az volt a meghatározó élmény. Mario és a varázsló volt, és a főszerepben Szabó P. Szilvesterz adta Cipolla karakterét, Szabó Dávid pedig Mariot idézte meg nekünk.

Nagyon durva volt.

Ha valaki emlékszik Thomas Mann művére még a kötelezőolvasmányos időkből, akkor ha a sztori nem is maradt meg minden részletében, de annyi biztosan, hogy az nem egy vidám történet. Van benne emberbűvölés, szerelmi bánat, és halál. Cipolla a hipnotizőr megalázza a nem mellékesen szerelmi bánatban szenvedő, öngyilkosságra készülő Mariót a színpadon. A bűvöletben a lányt képzelteti a maga helyébe, és ez annyira jól sikerül, hogy a végén Marió meg is akarja csókolni Cipollát...sőt ezt meg is teszi. Cipolla tette tragédiát szül. Saját halálának ágyazott meg így, mert a kijózanodó és feldúlt Mario a maga felé fordított pisztolyát, inkább Cipolla felé süti el.

És akkor a sztorin túl a lényeg az az volt, hogy mi a nézőtéren egyáltalán nem voltunk kívülállók (ülők), mert végig, mintha velünk történt volna a történet. Szorongtunk Cipolla jelenlététől, hogy pásztózó szemével akár minket is kiszúrhat a tömegből egy következő megalázó tréfához, átéltük, hogy mennyire kiszolgáltatottá váltak az emberek a hipnotizálása alatt. Ahogy haladt előre a darab, úgy nőtt a szorongásunk, a védekezőbe átfont kezem egyre csúszott feljebb a karomon, átnéztem Mankára és láttam, hogy ugyanúgy ülünk. Döbbenet volt. Tudtuk, hogy csak játék, színjáték az egész, de mégsem hittük, benne éltünk a jelenetekben. A végjátékban a megbűvölt Marió a szerelmével üldözte Cipollát a színpadon, hogy végre megcsókolhassa - mi pedig borzongva néztük a groteszk jelenetet, annyira idegen érzés az embernek, hogy nem tudja irányítani magát, nem ura a tetteinek, és hogy most bármi megtörténhet! De ki irányít?

A bármi megtörtént. Az események irányítottak.

A megalázás eseménye után jött a kiegyenlítés eseménye. Mario elveszítette megát Cipolla által, így törvényszerűen Cipollának is el kellett vesznie Mario által.

Igazságos volt ez így, úgy, ahogy csak az Élet tud igazságot tenni. Minden tettünknek következménye van, semmi sem ítélet, ami megtörténik velünk, hanem minden csak a kiegyenlítődésről szól.

A függöny legördült....és Mankával ugyanaz a reakciónk volt, szinte még tapsolni sem tudtunk rendesen elkezdeni, úgy le voltunk sokkolódva. Nem a haláltól, láttuk azt már ezerszer a színpadon, hanem attól sokkolódtunk, hogy mennyire durván hat az emberre az, amikor nem tudja ki irányít kit, mi történik, amikor feloldódik az akarat, amikor téged a másik irányít, és amikor Te irányítasz végre, és amikor a dolgok történnek, és az ember a mellékes. És ahogy elnéztük a darabot, bárki lehettünk volna, a bűvölő, a bűvölt, a halott, és az ölő, és annyira tudtunk mindenkivel azonosulni, de ugyanannyira nem is akartunk senkivel sem azonosulni! Ez volt a katarzis, hogy amit ott átéltünk, az az energia volt, ami a tettekben van, és az eseményekben, és maga az Ember, csak szereplő.

Kijöttünk a nézőtérről szó nélkül, mondtam, hogy "Nem tudok mit mondani", ugyanis nulla gondolatom nem volt....ami nagyon ritkán történik meg velem, aztán haladtunk a ruhatár felé, akkor mondtam, hogy "Nem is akarok mit mondani", mert itt feladtam, hogy ma még lesznek gondolataim, úgy kimosta ez az élmény az agyamat, aztán mikor a kabát már a kezemben volt, akkor jött a híres mondat "Basszus!! Csak a harmadik gondolatom volt az, hogy Bazmeeeg"  :))) Na, és itt iszonyatosan elkezdtünk röhögni!

Tudom, csúnya szó, meg minden, nem szeretem öncélúan használni, töltelékszóként sosem szoktam. De néha megvan a maga helye. És itt megvolt :)

Szagos húsvét reggelén

Szép jó reggelt kívánok a húsvétolóknak! A fiúk sem tudják ma reggel olvasni a blogomat, mert vízzel teli vedrekkel járják a házakat, és a leányok sem tudnak engem olvasni, mert szépen felöltözve várják a legényeket, lesik őket az ablakban :)

Hát persze. Inkább azért nem olvas most senki, mert alszotok mint a bunda. És mint Borisz :)
Nagyon édes volt ma reggel! Tudja, hogy a barbár módszer (Ő hívta így) híve vagyok, azaz azt szeretem, ha húsvét napján nyakon öntenek egy kis vízzel! (Mint ahogy azt is szeretem, ha tisztességesen megfürösztenek az első hóban, de ezt nem szoktam igazán megkapni. Igen, felhívás volt keringőre!)

Arra nyitottam ki a szemem, hogy furán mosolyog rám, hogy nagyon örül, hogy felkeltem. Persze lehet elkezdett mocorogni, hogy felébredjek.....erre már nem emlékszem. Jóreggeltcsók, mosolygás, majd rákezd a húsvéti versére....és előkerült egy palack víz, én meg mosolygok, de azért vinnyogok is közben, hogy nesokaaaaaat.....léccciiiiiiiiiiii.......NAPERSZE. Úgy csorgott rá a párnára a hideg víz, öröm volt nézni :) Én meg mehettem is hajat mosni (víz már nem kellet rá, csak sampon).

Borisz vissza is aludt, mint aki jól végezte dolgát - ami ebben az esetben igaz is volt ! Én meg úgy terveztem, hogy majd hajmosás után visszabújok. De tegye fel a kezét az aki képes a reggel kb. egy órányi elkezdése után még visszaaludni! Hát nekem sem sikerült, nem is próbáltam mondjuk.
Kikószáltam a konyhába, feltettem egy teavizet, és igen....ha már ott voltam elmosogattam. (Aki most felkapta a fejét az jól emlékezett, a mosogatást Borisz nyerte meg tegnap kő-papír-ollón. Sebaj!) Meg kipakoltam a szekrények aljából az üvegeket, csomó visszaválthatós, és sok nem visszaválthatós....ezt követte a szemét kivivés, majd a tűzhely pucolás. Tulajdonképpen egy jó órát töltöttem a konyhában, már csak fel kell mosni és kész is a patyolat tiszta konyha! Így indult a húsvét hétfő! Igazán eredményesen :)

És akkor a tegnapi blogbejegyzés margójára még annyit, hogy ha a rossz szokásokról való leszokásról beszélgettünk (beszéltem), akkor lehetne szó a jó szokásokra való rászokásról is!

Elégedetlen vagyok a lakás tisztaságának, és rend szintjének a mértékével. Azt találtam ki ma reggel mosogatás közben, hogy mi lenne, hogyha minden hétköznapra jutna egy helyiség, és akkor aznap, azt a szobát kicsit kitakarítanám. És akkor sosem kéne nagytakarítani (najó, így sem szoktunk), viszont mindig szép rend és tisztaság lenne. Mert most ez valahogy úgy néz ki, hogy mindig kosz van (na azért ne disznóólra gondoljatok...inkább csak porra, porcicákra....hajszálakra a fürdőben, morzsára a padlón...tehát az a midennapos kosz, amit mind a ketten lusták vagyunk menedzselni :D ).
Ha egy nap csak egy szobára kéne koncentrálnom, akkor viszont lehet hogy még nehezemre sem esne megcsinálni! Mint ma reggel a konyha. Pikk-pakk (azaz egy óra alatt, ami mégsem pikk pakk....de ettől most tekintsünk el) tisztaság lett!! Jó..de a ma regelt azért súlyosbítottam tűzhelytisztítással, meg hűtőlemosással, meg üveg pakolászással,....ezeket azért nem csináljuk minden nap! (Minden nap?! Jó vicc volt - szerintem félévente egyszer csinálok ilyet. Hűtőlemosás...pfff....)

Napok: Hétfő a konyha (pipa), kedd a hálószoba (ez kvázi pihenőnap, mert ott vajmi kevés kosz merül fel, max be kell ágyzni, meg néha felporszívózni), szerda fürdőszoba+WC (úgy érzem nem fogok szerdánként unatkozni), csütörtök nappali (ez tartogathat meglepetéseket), és péntek előszoba (pihenőnep szintén, max egy felmosás és szevasz). Hétvégén természetesen nem takarítok, hétvégén pihenni kell.

Csinálok egy ilyen kísérleti hetet. Azaz kettőt. Mert ezen a héten biztos lelkes leszek, meg minden szart kitakarítok, lepucolok, letörlök, de így pl a jövő héten várhatóan kevesebb takarítani való lesz, és akkor lehet beáll egy természetes egyensúly, hogy tisztaság is lesz, viszont nem fogom úgy érezni hogy állandóan takarítok.
Mert kapcsolatunk elején csomót takarítottam itthon (hogy Borisz azt higgye jó háziasszony vagyok), aztán valahogy a takarítás téma nem lett olyan fontos. Főleg azért nem mert Borisz nem egy rendmániás, sem nem tisztaságmániás, aztán mellette elkopott az én rend és tisztaság szeretetem is. És az is fura lenne, hogy ő vígan elvan valamivel, én meg takarítok :) Az igazság érzetem ezt nem engedi!!!
De az igazságérzetem kijátszható :) Ha minden nap csak egy KICSIT rendezkedek...az úgy belefér. Mondjuk fél órát. Az kb egy Fókusz, ami valljuk be, kihagyható az ember életéből.

Na, szakértés, és a hétköznapjaim precíz kitalálása mára befejezve!!

Folytassuk a Húsvéthétfőt. (Szerintem veszek egy pár zsemlét, meg egypár csokinyuszivalamit a locsolóknak - azaza a barátainknak, akikhez majd dél körül megyünk. De a fő ajándék az a pálinka lesz!! Nagyon finom Apukám féle csipkebogyópálinka.)

Ágyő, mentem vásárolni.

Pót-cselekvések

A bejegyzés címe és a bejegyzés között eltelt idő: 8 perc.

Mire elég nyolc perc? Arra, hogy az ember feltakarítsa a kanapéra kiborított 3 korty teáját, és ha már úgyis takarítószett van  a kezében, akkor összepucolja Plasztikszörny (azaz a házi iguana iguana) kis ajándékát, amit nem is mondom meg hány napja hagyott a TV-s szekrényen. Nem az a klasszik állati ürülék, hanem inkább csak Valami....én nem is tudom megmondani, hogy milyen állagú. Mintha egy kis tojáspor lenne...vagy nem is tudom. Fura egy állat......eszik rendesen, meg életben van....meg hát nem is merjük azzal elvinni az állatorvoshoz, hogy doktor úr.....ez az állat nem kakil egy ideje :) Az a gyanúnk, hogy csak annyit eszik, amennyire szüksége van - mióta a lakásban tartjuk, és nem a terráriumban, valamint amint megeszik, azt mind fel is használja a szervezete. Najó, még egy lehetőség van. Hogy olyan helyre csinál, amit eddig nem vettünk észre (pedig keressük!). Büdi meg nincs. Mert ha lenne, akkor azért valószínűleg az egész kecót felforgatnánk.

Borisz már másodszor nyerte meg annak a valaminek a feltakarítását kő-papír-olló folyományaként. (Igen, ez ront a renoméján, hogy az első alkalommal sem történt semmi takarítás ügyileg, arról meg ne is beszéljünk, hogy tulajdonképpen végül mégis csak én végeztem el a piszkos munkát. Nade, nyert egy mosogatást is a játék alatt, így legalább nem halmozódnak a teendői - nyugodtan tud a mosogatásra koncentrálni.*)

*Azaz már jelezte, hogy ha nem gond, Ő inkább holnap mosogatna el :D Hiába, imádja a házimunkát.

Na. Kanyarodjunk vissza a címhez. Pót-cselekvések.
Az ihletett meg, hogy szeretnék leszokni a szotyizásról, meg arról, hogy piszkálom az arcomat (sebeket vakarok rá, ez elég undin hangzik, tudom). Tök régi, tök rossz szokások. Nullát használnak, és sokat ártanak. Tudom mindenkinek vannak rossz szokásai, és elég kicsi azoknak az aránya, akik tudnak (akarnak?) is valamit tenni ellene. Legalábbis szerintem rossz ez az arány. Ott van a nassolás, a nem sportolás, a halogatás, a rosszindulatúság....stb.....Ezek most hirtelen a saját egyéb rossz tulajdonságaim. Tudom, hogy rosszak, azaz nekem rosszak, magamnak ártok velük, és mégsem tudok búcsút inteni nekik. A halogatást azt külön szeretem.....................

Borisz mondott egy jó tippet a szokások megváltoztatására. Hogy jelöljek ki pl egy napot a héten, amikor csinálhatom a rossz szokásomat, de a többi nap meg bírjam ki, hogy nem csinálom. Szerintem ez zseniális ! És eszembe jutott, hogy a cigiről is így szoktam le annak idején - nem azt mondtam, hogy örökre leszokom, hanem, hogy csak most nem dohányzom. És ez mindig csak egy napra szólt, aztán már egy hónapra, aztán évre! Működik. (És igen, cigiztem én már azóta, volt hogy többet is mint kellett volna, de egyből abba is tudtam hagyni, mert nem stresszeltem magam azzal, hogy többé nem fogok rágyújtani. Nincsen tiltott gyümölcs illata és ez is sokat számít.)

Elkezdtem tehát a szotyiról és az arcpiszkálásról leszokni. A vasárnapot jelöltem ki a napnak, amikor szabad züllenem. Ma vasárnap van, és szotyizhatnék....és ide is hoztam egy zacskóval....de akkor kiöntöttem a teát a kanapéra :))) Én? Vagy a tudatalattim?? Aki azt akarta, hogy kislány! akkor szokjunk le végre a szotyiról :)
Vicces, mert ahogy leraktam magam mellé a teát, arra gondoltam: "Három korty van a bögrében, ez csak arra jó, hogy kiborítsa az ember" -de ettől függetlenül rá nem raktam volna a karfára...vagy hagytam volna az asztalon. Ennek így kellett lennie, ki kellett boruljon, és fel kellett takarítsam, hogy közben átgondolhassam, valójában akarok-e én ma nassolni. És nem akartam. Fogtam, visszavittem az ibrikeket a konyhába, a szotyit meg visszaraktam a szekrénybe. Jövő vasárnapig :)

Mit (t)egyek? (Figyelem! Olcsó szójáték a címben!)

A jó öreg nyolctólnégyig és irodában dolgozó tökre átlagbudapesti életének fontos eleme a kajarendelés. Mert valamit kell enni délben. Nyolctólnégyig (háromnegyeded ötig amúgy!) dolgozónak marhára nincs kedve otthon főzőműsort rendezni, amikor végre hazaér, és csinálja az átlag panelprolik életét. Bekapcsolja a kereskedelmi adót, és nézi a kereskedelmi műsorokat. Agyleszívós valóvilágot például. Annyira szánalmasnak tűnik, nem?? :)))
Pedig én nem érzem rosszul magam az átlag életemben. Már nagyon messze van az az idő, amikor valami nagyon nagyon különlegest akartam megvalósítani minden téren, és főleg az életemmel kapcsolatban. Ma már nem gondolom, hogy különleges ember vagyok, és hogy másra vagyok hivatott mint egy átlagélet :) Többször megtalálom az élet egyszerűségében a szépséget, mint korábban. Régen mindenből valami fantasztikus kellett, valami csodálatos, ha ez nem jött össze, akkor alkottam én valami felforgatót, valami drámait. Nem tudtam hogy mi az egyensúly az erőben :) Vagyishát lehet hogy az én kibillenő erőegyensúlyomat ezek a drámaiságok húzták pont a helyére. Elképzelhető.
De nagyon elkanyarodtunk.

Szóval panelproli-nyolctólnégyig-átlagpesti nem főz. Hiba. De ha már így alakult és nem főz, akkor mi marad? Megvenni a legközelebbi (és valljuk be egyetlen) menza kínálatából valamit, ami drága. Mert kb csak a főzelék nem drága, és ha épp olyat főztek, amit szeretek, akkor örülök, de ha épp nem olyat...akkor meg vehetem meg a húst - krumplival kombót drágán. És tényleg fáj fizetni a kasszánál, és minden ilyen fizetés alkalmával megfogadom, hogy holnaptól főzök, mert én még egyszer ennyit nem fogok kiadni egy sima ebédre.
És ugye. Másnaptól sem főzök. NYILVÁN :)
Mert egy hét áll a hétköznapokból, amikor vagy barátokkal vagyok valahol, vagy Borisszal valahol, vagy igaz mindkét halmaz. Na ezek a napok kiesnek, mert nem vagyunk otthon, vagy nem vagyunk annyit otthon. Maradt egy - két nap. Na ebben az egy két napban lehet mosniteregetni, meg pakolászni, meg mosogatni, vásárolni, bármitcsinálni, mindentcsinálni. De valahogy ebbe sem fér bele a főzés :))
És amúgy is az van, hogy én a főzést túlbonyolítom !! Ha láttál már embert, aki guggol a sütő előtt, és nézi (az amúgy lealufóliázott!) sülő húst, hogy vajon mikor lesz kész - na, az én vagyok.
Pedig állítólag a kvantum...kvantumvalamilyentudomány (kvantumfizika?) bebizonyította, hogy a legkisebb részecskék viselkedésére hat a megfigyelő személye. És ha bámulod a teavizet, hogy mikor fog felforrni, akkor lassabban forr fel :) De bizony. Ez komoly! (Najó, ezt már lehet csak én találtam ki).
Fentiek szerint nem túl jó ötlet figyelni a húst, miközben sül.
Ez az egyik. A másik meg, hogy eddig életemben 2 X sikerült olyan kaját csinálnom, amivel maximálisan elégedett voltam, plusz a palacsinták persze. Mert vagy az állaga nem olyan lett, vagy az íze, vagy csak simán sz*ar lett. Pl. a pörköltek. Eddig négyszer csináltam pörköltet, és abból háromszor asszem ki is dobtam. Az elsőbe még cukrot is tettem, mert valahogy mintha savanykás lett volna az íze, és gondoltam ez segít. NEM SEGÍTETT. :DD , de ez ennyire ciki, le sem kéne írnom!  A negyediket mertem fogyasztásra alkalmasnak ítélni, de nekem az sem volt elég jó.

Nem szaporítom a szót: Gondjaim vannak a főzés tudományának életembe implementálásával. (Jó ide ez a szó? - külön posztot megérnének azok az emberek, akik hibásan használják az idegen szavakat beszéd közben!)

Tökre jó lenne finomakat főzni, és finomakat enni, mert nem vagyok hajlandó ételt rendelni !! Próbáltam kb 3x2 hétig, és sosem ment tovább. Úgy érzem, ha még a kaját is rendelném, végképp elismerném, hogy olyan szinten uniformizált az életem, amire már nem mosolyogva mondom azt hogy átlag irodai dolgozó vagyok, hanem sírva!! Igen, az ételrendelésből való kimaradás az én utolsó bástyám!!! :)

Úgyhogy gyerekek meg kell tanulnom főzni, és időt kell ennek szentelnem az életemben.
Én nem tudom más hogy csinálja.......de nagyon tisztelek mindenkit, aki nem csak hétvégén főz!

(Még elárulom, hogy az én saját "jó NŐ" sztereotípiámnak a 30%-át az adja, hogyha valaki finomakat főz.)
tehát amíg ez nincs meg, akkor a saját szememben is csak 70%ról indulok a jónőségben.....és igen....vannak még mínuszoló tételek !!

A sokkal, sokkal hülyébb emberek

Nemrég történt valami, ami megint átrendezte a hozzáállásomat egy-két dologhoz. Tény, hogy nem tudok egyformán hozzáállni minden emberhez. Vannak azokaz emberek, akiket bírok, mert hasonló az értékrendünk, az életfelfogásunk, és hasonlóan próbáljuk meg elérni a dolgokat az életben. Vannak azok az emberek, akik teljesen más életfelfogásúak, mint én, de totál szimpatikusak. Na, és az utolsó kör: az emberek, akiknek az életfelfogásával, és/vagy a megnyilvánulásaikkal abszolút nem tudok azonosulni.
És mivel én megítélem ezeket az embereket (elítélem őket?), akkor azt hiszem, hogy az Élet is pont így látja őket. Embereknek, akik valahogy gázul működnek.....akik "olyan hülyék" :))
Úristen! :)

Na, és akkor jön a kopp. Egy ilyen "sokkal, sokkal hülyébb" emberrel valahogy nem az történik, mint amit szerintem megérdemelne (E.N. rögtönítélő bírósága előtt). Hanem valami nagyon jó éri. Valami aránytalan jó. És akkor páff, tökre elszégyelltem magam, hogy mit képzeltem én mégis magamról?? Meg főleg róla??? Kenyéren és vízen kéne élnie, és folyamatosan csak szart kapnia az élettől, csupán azért mert Ő ilyen? Mert Ő sajátmaga, és hogy ilyen?
Hát nem.....sajnos be kell látnom, hogy az Élet mindenkit kurvára szeret. Ez az igazság. És segíti ahogy csak tudja, fejlődésben, boldogságban, bármiben.....Fogalmam sincs hogy működik ez. De nagyon jól, az biztos.

A másik meg, hogyha úgy érzem, vannak nálam sokkal, sokkal hülyébb emberek, akkor jó lenne nem elfelejtenem, hogy én valakiknél (és valószínűleg rengeteg embernél) sokkal, sokkal hülyébb vagyok....

Tudom, a Biblia is megmondta már ezt: "Ne ítélj, mert megítéltetsz"
(Asszem ebben is igaza volt)

Miért olyan ijesztő a semmi?

Az milyen, amikor azt mondod, hogy épp "semmitteszel"?  Mert a semmittevés az nálam pl a TV előtt üléssel (punnyadással) egyenlő, plusz szotyizás, plusz egy bögre mézes-citromos tea, plusz felpakolt lábak és pléd. Ez a semmittevés magasiskolája. A kollégiumban tanultam :)

De ma hívogató volt a kint. Hektáros földek, mezők, vagy egy tisztes udvar helyett nekünk egy erkélyünk van. Viszont az erkélyről nézve is végtelenek a felhők, és a levegő illata bár nem sodorja a szalma, vagy az ázott föld illatát, de a telihold innen is szép. Jó lett volna ezt írni, de nem is láttam a Holdat :)) Viszont valahol megbújt a felhők mögött, mert a fénye az magabiztosan átsejlett.
Tehát a hangulat adott volt, leültem az egyik székre, a lábam felpakoltam az erkély korlátjára, a horizonton pedig megjelent a két tangapapucsos lábfejem, és hirtelen visszautaztam az időben kb 10 évet. A tangapapucs élmény ezzel egyenlő. Akkor készítettem el az első fotósorozatomat egy kölcsönkért fényképezőgéppel. A fotósorozat csak egy séta szép és szebb állomásait tartalmazta, és a végén csináltam egy képet a tangapapucsos lábfejemről. Mintegy bizonyítékként, hogy én is OTT voltam. Hogy én fotóztam, az én meglátásom szerint, az én szemszögemből, és az az érzés felejthetetlenül jó volt. Mindaz, amit a fotózás adott nekem eddig. Az az igazi magányos, sétálós felfedezése a világnak. Vagy az embereknek. Ezt nekem mind a tangapapucs jelképezi. Embereket fotózni nem magányos, csöppet sem, de annak meg az a különlegessége, hogy ami szépséget én látok valakiben, azt vajon fotóra tudom-e vinni? Sokszor sikerült már szerintem :)

Na, elmélázgattam a fotózáson és a szabadságon, és a koleszos szép (szép?) időkön, amikor még sokat voltam magányos, és sokat voltam magamban. Csendben. Gondoltam felidézem a csend és az én jelenlétem közösségét. Becsuktam a szemem, kortyoltam egy nagyon a teámból, és próbáltam ellazulni, figyelni a légzésemet, és csendben maradni, és nem gondolkodni.
És tudjátok mi történt? Azt vettem észre, hogy szinte görcsös kényszert érzek, hogy csináljak Valamit, vagy hogy gondoljak Valamire. Bármire. De folytattam. Magamra erőltettem a csendet ismét. Vettem a levegőket, és figyeltem magam. Milyen érdekes volt érezni, ahogy szabadulni próbálok a csendből, ahogy idegenné vált az, ami egykor a legjobb barátom volt. Maradtam még. Beszív, kifúj....és még....És akkor valami történt. Átfordult minden az ellenkezőjébe, nem azt éreztem, hogy ez a Semmi, és megőrülök tőle annyira ijesztő, hogy ez Semmi - hanem azt éreztem, hogy ez maga a világ Gazdagsága. ebben a csendben van benne minden. Átfolyt a szívemen az érzés, és nagyon jól esett. Újra megtaláltam az Én Csendemet, amihez vissza és vissza fogok majd menni, mert rengeteget köszönhetek neki. A múltamban egyes dolgokhoz a bátorságot és a kitartást, és a nyugalmat, akkor mindig tudtam hogy a Csend körülvesz és nem érhet igazi baj. Az érzést, hogy ez az egész csak egy játék. Óriási pillanat, amikor ezt érzi az ember, hogy bármi történhet vele a világon, a lényege az nem tud megsérülni.
Mert valahol annyira felette és mindenen kívül áll az Ő igazi énje. Ez csak a világ - és az élet az valami egészen más. Pillanatok voltak ezek csak az életemből, de most nagyon örülök, hogy ma este sikerült felidéznem őket. A pillanatokat, melyekben örök lehettem. Ha csak egy pillanatra is.

Jégkorong, azaz szép volt fiúk

Ha az ember lánya egy fiúval él együtt, akkor előbb utóbb olyan közel kerül a sporthoz, amilyen közel magától sosem szeretett volna. Elkezd focimeccseket nézni, előbb csak TV-ben, majd A Puskásban. Aztán jön a tenisz, a snooker, a favágóverseny, és végül a jéghoki is.
Lányok kontra sport esetében nagyon fontos, hogy találjunk egy nekünk küllemre tetsző sportoló férfiút, és akkor van értelme nézni a meccseket. Azokat a meccseket. A többi meg úgy lecsúszik mellé :) Lányok, na de nem így van?? :)) Najó, nem.....közben tényleg elkezdni élvezni az ember a dolgot, rákap az ízére. Én sem csak a Davidvilla-s, és Djokovics-os történéseket nézem!
Ja, és az igazi durvulás, hogy hívhatom a meccsekre a barátnőimet is, és ott az igazi összekacsintások, és hattalmas röhögések! Ilyen szintű tesztoszteronnal azért nem mindennap találkozunk, mint pl focimeccseken.

Egyik kedvencem: (nem tudom megmondani melyik meccsen volt....). Csatár és védő a színen, körbe mindenhonnan a magyar szektorból hallani a "Fussál", "Rúgd le" "Vedd már el" beszólásokat....de akkor egy higgadt, dörmögő hang, szotyolát épp kiköpés után csak ennyit mond "Öld meg" :)
Más helyzetben biztos ijesztő lett volna, de itt ütős volt :))

És akkor az élménybeszámolás: Tegnap átestem életem második élőben nézett jégkorong meccsén (az elsőt is Borisz jegyzi). Barátnővivés itt is volt. Nézzük a meccset, hadd ne mondjam, hogy az elején nem nagyon tudtuk követni Manka barátnőmmel, hogy épp hol van a korong. Meg hatalmasakat szisszentünk, mikor újabb és újabb játékosokat kentek fel szó szerint a palánkra ! Volt röhögés is dögivel, mert ami néha a pályán ment jobban emlékeztetett egy hokiütőkkel súlyosbított szurkolói bunyóra, mint játékra. De persze csak nekünk, lányoknak. A férfi nézők ezt csak úgy hívják: Hoki.
Az első találatunk ( a magyar válogatotté) elég nagy extázis volt! Felugrott az egész stadion (kivéve 4 embert, a holland szurkolókat), és szólt a zene, és konkrét őrjöngés volt, és akkor fellövelltek a lángcsóvák, és tapsoltunk, és ugráltunk, és boldogok voltunk!! Nagy pillanat volt! (és volt még pár ilyen a mérkőzés alatt).

Méltathatnám a válogatottat, de ezt gondolom többszáz újságíró megtette már mára virradóra :) A szakmai részéhez meg úgysem értek. Marad a laikus + női néző oldala: Köszönjük szépen fiúk az élményt!!!

Gazdagság 2. - Válaszok

Na, ez az egy válasz jött egyelőre: Amiből jó szívvel ad az ember, abból neki nem lesz kevesebb. Erre a legelképzelhetőbb példa a mosoly, a jókedv. Attól hogy adod, attól egyértelműen nem lesz belőle neked kevesebb, sőt, bátorkodom megjegyezni, hogy talán még több is marad, mert amit adtál az még vissza is hat rád. Nagyon jó. Nem tárgyi dolgokkal könnyen elképzelhetőnek tartjuk a dolgot, ugye? És mi van a tárgyi dolgokkal?? Na ez lesz a kemény dió.
Azt nehezen tudja elképzelni az ember, hogyha én odaadom valakinek az én kiló kenyeremet, akkor hogyhogy nem lesz nekem kevesebb. És a kiló kenyér még hagyján....de mi van, hogyha odaadom pl. a kabátomat...a kocsimat?? Na ilyenen még fel is háborodhatnánk...dehogy adom !!!

Dehogynem :)

Szerintem ez egy érdekes próba lesz. Kipróbálom ezt most az életemben, hogy szívesen adok abból, amiből tudok adni. Mindenfélre hátsó gondolat nélkül. (Azaz nem úgy kell adni, hogy na, ezt azért adom, hogy meglássam vissza jön-e....stb....Ha ez eszembe jut, akkor nem is adok inkább.)
Kipróbálom, mert őszintén kíváncsi vagyok rá, hogy ez működik-e. Én nagyon szeretk adni, de eddig mindig volt egy pont, ahol az egóm beleszólt, hogy helló....ha adsz, akkor nem marad neked. Meg ne adj neki, nem érdemli meg...nem tesz magáért semmit....stb....
Szóval most új lappal indítok, és adni fogok annyi mindenkinek annyi mindent, amennyit tiszta szívből és tiszta szívvel csak adni tudok.

Kívánjatok sok szerencsét :)

Illetve ha van kedvetek, írjátok le, Ti hogy vagytok ezzel az "adás" dologgal!

Gazdagság 1. - Kérdések

Rengetegszer hallottam már ugyanazokat a dolgokat, csak más köntösben a gazdagsággal kapcsolatban.
Mindig kipróbáltam módszereket, annak érdekében, hogy gazdagabb lehessek, és olyan nagyon átütő sikereim nem voltak eddig. Persze mindig van pénzem arra, amire kell, és igazán nem panaszkodhatom. De én szerettem volna több pénzt azért, hogy örömet szerezhessek. Mert tudom nekem is milyen jó érzés volt mindig, amikor váratlanul kaptam egy x összeget, hogy azt elkölthetem!

Tudom, hogy ez egy fura világ, és aki gazdag azt utálni kell, illetve általában azt hiszi róla a nép, hogy a pénzét csalással szerezte ! Én úgy hiszem, hogy megérteni sosem fogom tudni ezt a gazdag és szegény dolgot, és hihetetlen, hogy mai napig vannak emberek, akik konkrétan éhen halnak.

Ez nagyon fura, és az embernek frusztráló is tud lenni, és ez is azon dolgok közé tartozik, amikre jobb nem gondolni. De attól még vannak. Fogalmam sincs hogy lehetne megoldani az éhező emberek problémáját. Az biztos, hogy nagyon egoistán tudunk gondolkozni akkor, hogyha valakit nyomorúságos helyzetben látunk.
Most a magyarországi szegény emberekre gondolok, nem az afrikai éhezőkre. Nekem az első, ami eszembe jut, hogy miért nem dolgozik? Mert nekem is onnan van pénzem. Ugye milyen egó az ember? Nem is tudok olyat elképzelni, hogy valakinek nincs munkája, csak azért mert én voltam eddig olyan szerencsés, hogy eddig mindig el tudtam hol helyezkedni. A másik meg, hogy aki alacsonyabb iskolákat végzett, és azért kevesebb az esélye, hogy munkát találjon. Ez meg olyan dolog, hogy a tanuláshoz szerintem nem kell pénz, mert én is diákhitelből kezdtem el az első iskolám, azaz ha valakinek van esze, akkor a pénz nem lehet akadály, hogy tanuljon. Ez egy dolog. De mi van azokkal, akiknek nincs olyan jó képességük hogy továbbtanuljanak? Rájuk nem igazán haragudhatunk, hogy nincs diplomájuk.
Bennem valahogy van egy olyan érzés, hogy segíts magadon, Isten is megsegít. És ez alapján próbálok az agyammal gondolkozni, hogy eszerint ki érdemes a jobb sorsra és ki nem.

Aggyal gondolkozni, jó mi? Ebből is csak egós válaszok születhetnek.

Megpróbálom ezt a témakört inkább a szívemmel érezni, vagy nem is tudom, csak meditálni rajta. Becsukom a szemem most, és ennek a témakörnek szentelem a meditációmat.

Kezdjük.

Favágóverseny, azaz timbersport

Amit nem gondoltam, amikor ma reggel elindítottuk a napot az az, hogy este favágóversenyt fogunk nézni az Eurosporton. És amit még annyira sem gondoltam volna, az az, hogy még élvezni is fogm. Konkrétan szétizgultam magam a végén, hogy elég gyors-e lesz az Új-Zélandi csapat, és tényleg ők nyernek-e.
(Ők nyertek!)

Maga a verseny 1 perc körüli ideig tart a két csapat között. És mikor jött a pizzafutár????
Igen, abban az egy percben, amikor a világbajnok, és az ezüstérmes vívott egymásal!

Gyönyörű, nem? :)

A játékról röviden:

(http://www.stihlszakuzlet.hu/timbersport.html)

A STIHL® TIMBERSPORTS® SERIES a favágás témakörében rendezett nemzetközi versenysorozat. A verseny gyökerei Kanadába, az USA-ba és Új-Zélandra nyúlnak vissza. Ezekben az országokban az erdei munkások a szakmájuk legjobbjának kiválasztásához helyi favágóversenyeket rendeztek. Ezekből az erőpróbákból az idők során magas sportszínvonalú, professzionális versenyek fejlődtek ki. A STIHL-USA az ESPN csatornával együttműködésben 1985-ben indította útjára a STIHL® TIMBERSPORTS® SERIES bajnokságot az Egyesült Államokban. Európában a versenysorozat 2008-ban lép a nyolcadik évébe. Az évek során professzionális standardok születtek, a sportolók pedig aktív támogatásban részesülnek a sportág gyakorlásához.

És inkább álljon itt tanubizonyságul egy videó, vigyázz, lehet hogy rákattansz!

Utánozós majom

Nekem nincs önálló akaratom.

Ha étterembe megyünk, és inni kell valamit, az esetek 95%-ában azt kérek, amit a másik is kér. (A maradék 5% sört iszik, és tél van. Ehhez nem tudok asszisztálni). Enni megyünk a törökbe, 6 dolgon vacilálok, aztán érdekes, mégis azt kérem, amit a másik. Nem kávézom. Kivéve, hogyha körülöttem már ketten hárman kávéznak - akkor muszáj. Megtetszik máson egy ruha. Én is olyan szeretnék.
Vagy egyszer pl azért festettem feketére a hajam, mert a gyárban megtetszett, hogy valakinek fekete a haja. És én is olyat akartam. (Meg persze jó poén volt szőkéről feketére festetni, az oylan radikális. Az úgy passzolt hozzám.).
De ha valaki érdekesen beszél, és az megtetszik, akkor akaratom ellenére is elkezdek az ő "tájszólásával" vagy beszédstílusával beszélni. Na, ez a legsúlyosabb !!! Egyszer emiatt még kicsit pösze is lettem, úgy szóltak rám, hogy nem vagyok az, miért beszélek úgy. Súlyos?? :))

Nem szaporítom a sort, mert elég jól felvázoltam, hogy van ez a nem direkt utánzási mániám. Azt nem tudom miből ered, mert az utánzás az lehet a szimpátia jele is, pl. ha ugyanolyan testtartást veszünk fel, mint a másik. Vagy amikor a kisgyerek azt akarja csinálni, amit a fölnőttek!
De akkor nekem mindenki szimpatikus? :) Nem valószínű. A válasz: nincs önálló személyiségem :)
Najó, ezt én sem gondolom komolyan.

Átragad rám mások lelkesedése is, vagy érdeklődési köre is. De nem úgy vagyok vele, hogy azért érdekel, mert őt érdekli, hanem engem is elkezd érdekelni, de tényleg!!!

Ellennék én ezzel a kis vicces hülyeséggel, ha nem zavarna annyira!
Lehet, hogy ez a Halak horoszkópból ered, hogy én nem érzem annyira hol végződöm én és hol kezdődik a másik ember, vagy csak simán gyerekes vagyok. Nem tudom.

Akkor a gyerekesség margójára egy párbeszéd, amihez hasonlót a gyerekek szoktak elkövetni, de aki ismer, az tudja, hogy ez rám is jellmző lehet: 

 - Nem kérek abból a kajából, nem szeretem.
 - Ettél már?
 - Nem. És amúgy mi az?

Jótanács

Beleestem abba a csapdába, hogy elkezdtem magam másokhoz méregetni, és másokat meg magamhoz. Zavar, hogy XY miért úgy viselkedik, miért csinálja azt satöbbi, és magam mérve másokhoz, meg valahogy kiderül, hogy én kevesebb vagyok :)
Azaz nyilván csak ilyen szűrőn keresztül vagyok képes mérni, hogy ez legyen a végeredmény. Pedig felfelé nem szoktam ezt érezni, hogy több vagyok valakinél.

NAPERSZE!

Ne hazudjunk :)

Csak szeretnék olyan tisztaszívű lenni, hogy tényleg nem méricskélek....de ha tagatom, ha nem, akkor is tudom, hogy ezt teszem. Érzem, hogy ez mekkora csapda, érzem, hogy ez nem vezet semmi jóra, és mégsem tudtam eddig kinőni belőle.

Borisz jó tanácsa, hogy nem kell annyit foglalkozni másokkal ! Ebben talán minden benne van......és ha nem fogadom meg, akkor egy nagyon ronda és irigy vénasszony leszek : ))) Ezt persze már nem Ő mondta, de én tudom, ha nem változtatok sürgősen, csúf vég vár rám :)

Véletlenek

Tegnap ugye feltettem Mestertomi számát ide a blogra, meg is hallgattam :) Aztán felmentem a honlapjára, és körülnéztem. Meglepődve láttam a meditációk linket, ami alatt két előadás is volt. És ha már ott voltam el is kezdtem meghallgatni az elsőt.

Így működnek a véletlenek. Múlt héten egyik kollegám csak úgy átküldte azt az indiás számot, és ez fajult eddig, hogy tegnap már az ezoterikus előadást hallgattam, ami nagyon sokat adott. Amiről pont picsogtam egy-két blogbejegyzéssel ezelőtt...hogy nem értem a dolgokat, meg mi az élet értelme....és jött is a válasz: hogy nem én vagyok az első, aki érteni akarja a dologat. És ami a legszebb, megérteni aggyal, nem is lehet.

Szóval hallgatom tovább Mestertomi előadását, és ennyi.
Tök örülök, hogy megtalált ez a link engem :)

Ideteszem, hátha mást is meg akar találni!

http://mestertamas.com/new/index.php?menu=42

Mestertomi

Ezt csak úgy, mert jó!
(Na nem a videó hozzá....lássuk be, Claudia nem emeli az előadás színvonalát azzal, ahogy viselkedik!)

Spirit

És akkor hogy elkezdjünk kilábalni a picsogásos nyűgölődésből, most kipróbálunk valamit (így királyi többesben). Állítólag a légzés figyelése az nagyon jót tesz az embernek.

Miért picsogok-nyűgölődök, saját szubjektív érzékelésem szerint kb 10 éve? :)

Mert ilyen vagyok? És ilyen is maradok? :) Vagy mert aki picsog az úgy érzi csinál is valamit? Miközben pontosan tudja, hogy nem csinál semmit?
Oké, álljunk elő a farbával: az a bajom, hogy úgy érzem nem tudok kibontakozni, emiatt olyan, mintha nem is a saját életem élném. De nem az a baj, hogy nem merek valamit megcsinálni. Az a baj, hogy nem ismerem magam annyira, hogy meg tudnám fogalmazni, mit is szeretnék én tulajdonképpen annyira az életemtől. Illetve az a baj, hogy nem ismerem azt az önmagam, aki annyira szeretné megmutatni magát.
És nem találom az utat önmagamhoz.

Marad a gnothi seauton? *

*Ismerd meg Önmagad, és tanusíts önmérsékletet, vagy egy másik fordítás szerint: Ismerd meg önmagad, és megismered a jövőd.

Tippek? Hogy ismerheti meg önmagát az ember? :)
Mert azért minden nap ezt teszem, nem? Vagy ezt kéne tennem, de nem tudok figyelni magamra? Pedig kéne....

Na, akkor jöjjön a légzés figyelés. Á'győ.

Picsogás

Issszonyú nyűgös vagyok ma. Hogy a sport kiegyensúlyozottá tesz? Nem hiszem.
Tegnap voltam futni a szigeten (=Margit sziget), meg bicóval jöttem-mentem, meg a reggeli jógák úgy egy-két hete. És jobb? Nem. Csak jó? Nem.
Persze nem egy szatyorban élek, hermetikusan elzárva, hanem hatnak rám a csillagok, a hormonok, az időjárás, az engem körülvevő emberek, és még a nem körülvevők is. Pillangó-effektus, you know.
Nahh...ha ennyi minden hat rám, és nyűgös vagyok, akkor honnan tudhatnám, hogy igazából mi okozta? Marha okosnak (bölcsnek) kéne lennem, hogy ezt kitaláljam. Vagy lehet hogy ez mind egyszerre hat (azaz ez nyilván így is van), és ezeket egyenként sem tudom kiküszöbölni, nemhogy egyszerre, így bátran kijelenthetem, hogy a körülmények áldozata vagyok.
Vaaaagy......ez csak amolyan kéz a kézben dolog: ha van az egyik, van a másik. Kint hülye szél fúj én meg nyűgös vagyok. Ennyi.... Akkor mit idegelem magam még rajta. Ez van, ez van.
De akkor nincs mit tenni??? Ez maga a tehetetlenség, nem?
Az én emberi létem, ahogy elképzelem most az egyenlő a tevés, cselekvés, felelősség, jobbat csinálni, jobban csinálni, legyen valami és megavlósítani gondolatkörökben lebeg. De a fenti eszmefuttatásomból kiindulva, ez annyira összetett, hogy képtelenség azt hinni, hogy én irányíthatok akár csak egy szemernyit is belőle. De ha nem irányítok....csak nézek...csak mozizok.....akkor MI ÉRTELME???

Ááááá......42. Tudom, és kösz.

(Meglepődnék, ha a fenti témakört először írtam volna le, de meglepődnék akkor is, ha utoljára.)

Fókusz

Nem az az életed, amit felépítettél magad köré, amit megfoghatsz, ablakba tehetsz, amit elmondhatsz, és ami látszik. Az az életed, ahogy felkelsz reggel, és érzed magad, és mindaz ami benned van, azaz nem látszik.

Ennyi.

Mitől sokall be, aki besokkal az életéttől? Az a baja, hogy azzal azonosította magát, ami kívül van? És végül rájött, hogy az neki semmit nem jelent? Lehet...

Meggyógyulni elég az is, hogy elkezd befelé élni, és arra fókuszálni, hogy a reggele (és estéje) legyen szép, ne pedig a háza, a kocsija, és a nője?

Nagyon szorítok, hogy sikerüljön Neki!!

Drága Borisz, szép reggeleket, és szép estéket!

Vásárlás

Tudom, hogy Veletek is előfordult már !
Bementetek a boltba KETTŐ dologért....és 6.000-ret (vagymégtöbbet) fizettetek a kasszánál. Ja és élelmiszerboltról beszélünk, és tejért és kenyért mentél be. De ez még hagyján...mert kaját venni nem ciki maga előtt az embernek....nade piperét / csitt-csattokat / hajbavalókat ??!! ENNYIÉRT?? (nemfogommegmondanimennyiért)

Elmesélem akkor a délutánom. Bementem a Rossmannba KETTŐ dologért, fogkrém, tusfürdő és folyékony szappan (igen tudom, ez már három...talán itt csúszott el végleg a vásárlásom). A második sorig egészen jól haladtam (mert ugye beszereztem mind a kettő három dolgot, amiért odamentem), de akkor belebotlottam a hajpántos részbe! Mint másnál a törékeny pohár, nálam olyannyira fogyóeszköz a hajpánt, azt hiszem nem tudok kinőni a nosztalgiából, amikoris tizenévesen 3 ujjnyi vastag bársony (hatású) bordó hajpántot gondoltam szépnek a hajamban. Aztán kimaradt 15 év, közben voltam melírozott majd szőke, vörös és fekete, és most vissza az alapokhoz.....igen ennyire az alapokhoz, hogy még a hajpánt is visszakúszott. Három ujjnyi helyett most már csak egy vékonyka kis valami, mert így trendi! De ezen oknál fogva fogyóeszköz is nálam :)
Kérdezzétek meg hány darabot vettem!!
Hármat.
Igazából nem is tudom mi ütött belém! Lehet hogy feltolult mindaz az emlék, amikor zuhany előtt a hajpántom keresem, nincsmeg (mint a szüleim a szemüvegüket, tisztára olyan), de legalább lenne egy hajgumi, csatt, valami....
ÁÁááá.....és akkor mindig arra gondoltam, hogy majd bemegyek a DM-be (rossmannba, tetszőleges), és jóóól bevásárolok hajbavalókból.
Na, ez volt ma.
És aztán mikor már siettem kifelé, mert valahol azért éreztem, hogy túlzás az a 3 hajpánt, a 3 csomag hajgumi (különböző színűek), és a 3 fajta hajcsatt....akkor mibe botlok? Akciós fülbevalók...............
Ragozzam?
Azt hiszem kb 7 db-ot vettem...de nem mertem még kinyitni itthon a táskám.
Ja, és egy nyakláncot is.

Vallomás vége, jóéjszakát.

Gyermekvasút

Végre, ma kirándultunk egy tisztességeset! Najó, ez is csalásnak számít, hisz a vonat vitt minket, a vonatig meg a kocsi....de a mi családunkban most már ez is igazi kirándulásnak számít. Az előző két alkalommal, amikor  a kimoccanásból nem lett semmi, sírás is volt (az én részemről természetesen), így most már előre próbáltam kevésbé ráállni a témára, a felszínen igyekeztem könnyen kezelni a dolgot, már-már nem tudtam magamat vagy Boriszt nyugtatom-e azzal a kijelentésemmel, miszerint "Figyelj, ha nagyon fáradt vagy, vagy fáj a lábad, akkor nem kell ám mennünk" (hátpersze...). Mindehhez hozzájött, hogy hajnalban értünk haza egy baráti összejövetelről, szóval lássuk be egyáltalán nem adtunk sok esélyt ennek a vasárnapi kiruccanásnak.
Kisvasút indul 10:25 kor, a mi kettősünk pedig óra 18-kor még csak az állomás felé gyalogolt. Ami a durva, hogy még csak nem is mi voltunk az utolsók....azért itt nem veszik annyira komolyan a menetrendet. Hogy a korösszetétel milyen volt, azt röviden vázolnám: kisgyerek, mégkisebb gyerek, kisbaba, anyukakorúak, apukakorúak, és még több kisgyerek korú kisgyerek :) Ja, és mi.
A társaságról akkor áteveznék a felszerelésemre: Most vol annyi eszem, hogy csak egy fényképezőgépet vittem, és semmi mást, mert élesen él még bennem a nyíregyházi állatkertben elszenvedett idő, amit amúgy szerfelett élveztem, de mint zokni sarkán a varrás, úgy idegesített végig a táskám! A táskám, amibe kb egész nap bele sem nyúltam !!!! Akkor minek kellett vinni??! Hát én is ezt kérdezem.
Ebből okulva ma még elővettem reggel egy legkisebb hátizsákot, aztán gondoltam egy merészet, és szépen átpakoltam belőle a cuccaimat (igen...egy darab irattokot, személyi, bértel mittudomén) a fotómasina tokjába, oszt csókolom. És ez nagyon nagyon jó döntésnek bizonyult!!
Aztán még: dolgok, amik miatt éljen :))
 - cicanadrág!! állati kényelmes
 - megszabadulni a cicfixtől (mert a halcsont...így hívják? kiállt már belőle, és élet, azaz mellveszélyessé vált.), ezt nagy mellűeknek nem ajánlom
 - sapkasál, mert plusz 10 fokot lehet vele hőérzetre rácsalni
 - és a gyermekvasút, melynek hála lehet úgy kirándulni, hogy közben alig megy az ember.

Még mielőtt ki leszünk nyilvánítva puhánynak, az nem úgy van ! Hanem a háttérinfó, hogy B-nek műtött lába van, és azért annyira nem lehet még terhelni, hogy egy mini mount everestet megjárassak vele, így maradnak a könnyedebb kirándulások. Igazából hálás vagyok, hogy eljött velem, és hogy magához és az állapotához képest nagyon is sokat sétált velem házakat nézegetve, fotózva, leről fe és feről le :)

Szép nap volt, na!

Péntek este

Nem tudom kell-e annál többet mondanom az esténkről, minthogy megtanultuk Borisszal (=B-vel) a Walesi bárdokat Arany Jánostól...

Hahó újra!

Elég régen írtam már ide bármit is, de ma este megjött hozzá a kedvem. Leírom a napomat: tudjátok, van az a nyafogós-picsogós hangulat, amit még saját maga előtt is szégyell az ember. Ilyenkor legszívesebben egy takaró alatt bújnék meg egész nap, és álomból álomba merülnék, és csak valahogy átvészelném, megvárnám, míg ez a hangulat elmúlik.

Van az a fogalom, hogy "jódolgában nem tudja már mit csináljon". Valahogy így érzem magam, mert ha úgy vesszük jó dolgom van, ezek az alap dolgok, van ki szeret, és szerethetem, jó a családom, van munkám, és van célom is ( a diploma - és kimondta, kimondta, kimondtaaaa!!!), ésmégis.
Nem tudom megfogalmazni, hogy mi a bajom, ma reggel még pszichés lázam is volt :)

Tegnap új mantrát találtam ki: "Végtelen energiám van" - tettem ezt azért, mert sokszor érzem magam fáradtnak, sokszor a legjobb pihenés elnyúlni a TV előtt, az meg miylen már??! És ősszel elhatároztam, hogy elég a rossz memóriából, kezdtem magamnak mondogatni, hogy végtelen a memóriám, hogy minden elfér benne stb...és megvan az eredménye !! Sokat változtam e téren.
Hátha most hogy elkezdem mondogatni, hogy végtelen az energiám, úgy is lesz!! Ez ütött ki vajon ennyire?

Ma arra gondoltam, hogy vajon mi zavar engem annyira az életben? (Vagy magamban) Aztán bevillant, hogy talán én mindig várok valamit az élettől, hogy majd történik VALAMI. De mi??? MIre várok én annyira? Vagy mit szeretnék mást? Azt hiszem szeretném megkapni egyszer a Fasza Plakettet, amivel az Élet elismeri, hogy jaaaa, ezigen jó kis életed volt, jó kis ember lettél :) Vagy valami ilyesmi! Hadd ne mondjam, hogy sokat kétekedek magamban, sokszor nem bízom abban, hogy az amit csinálok az jó-e, illetve sokszor frusztrál, hogy amit csinálok, azt nem tudom olyan szinten tenni, ahogy szerintem jó lenne!! Sokat várok magamtól? Ez lenne a maximalizmus? Én nem annak nevezem, hanem bénázásnak.....aúú......

Esküszöm, most sóhajtottam egy hatalmasat!! Annyira jól esett ezt leírni, hogy ilyeneket gondolok magamról :))

Na, csak volt értelme elkezdeni ma az írást! Holnap talán majd épülünk is, ma megvolt a tényfeltárás!
Sziasztok :)