Picsogás

Issszonyú nyűgös vagyok ma. Hogy a sport kiegyensúlyozottá tesz? Nem hiszem.
Tegnap voltam futni a szigeten (=Margit sziget), meg bicóval jöttem-mentem, meg a reggeli jógák úgy egy-két hete. És jobb? Nem. Csak jó? Nem.
Persze nem egy szatyorban élek, hermetikusan elzárva, hanem hatnak rám a csillagok, a hormonok, az időjárás, az engem körülvevő emberek, és még a nem körülvevők is. Pillangó-effektus, you know.
Nahh...ha ennyi minden hat rám, és nyűgös vagyok, akkor honnan tudhatnám, hogy igazából mi okozta? Marha okosnak (bölcsnek) kéne lennem, hogy ezt kitaláljam. Vagy lehet hogy ez mind egyszerre hat (azaz ez nyilván így is van), és ezeket egyenként sem tudom kiküszöbölni, nemhogy egyszerre, így bátran kijelenthetem, hogy a körülmények áldozata vagyok.
Vaaaagy......ez csak amolyan kéz a kézben dolog: ha van az egyik, van a másik. Kint hülye szél fúj én meg nyűgös vagyok. Ennyi.... Akkor mit idegelem magam még rajta. Ez van, ez van.
De akkor nincs mit tenni??? Ez maga a tehetetlenség, nem?
Az én emberi létem, ahogy elképzelem most az egyenlő a tevés, cselekvés, felelősség, jobbat csinálni, jobban csinálni, legyen valami és megavlósítani gondolatkörökben lebeg. De a fenti eszmefuttatásomból kiindulva, ez annyira összetett, hogy képtelenség azt hinni, hogy én irányíthatok akár csak egy szemernyit is belőle. De ha nem irányítok....csak nézek...csak mozizok.....akkor MI ÉRTELME???

Ááááá......42. Tudom, és kösz.

(Meglepődnék, ha a fenti témakört először írtam volna le, de meglepődnék akkor is, ha utoljára.)