Utánozós majom

Nekem nincs önálló akaratom.

Ha étterembe megyünk, és inni kell valamit, az esetek 95%-ában azt kérek, amit a másik is kér. (A maradék 5% sört iszik, és tél van. Ehhez nem tudok asszisztálni). Enni megyünk a törökbe, 6 dolgon vacilálok, aztán érdekes, mégis azt kérem, amit a másik. Nem kávézom. Kivéve, hogyha körülöttem már ketten hárman kávéznak - akkor muszáj. Megtetszik máson egy ruha. Én is olyan szeretnék.
Vagy egyszer pl azért festettem feketére a hajam, mert a gyárban megtetszett, hogy valakinek fekete a haja. És én is olyat akartam. (Meg persze jó poén volt szőkéről feketére festetni, az oylan radikális. Az úgy passzolt hozzám.).
De ha valaki érdekesen beszél, és az megtetszik, akkor akaratom ellenére is elkezdek az ő "tájszólásával" vagy beszédstílusával beszélni. Na, ez a legsúlyosabb !!! Egyszer emiatt még kicsit pösze is lettem, úgy szóltak rám, hogy nem vagyok az, miért beszélek úgy. Súlyos?? :))

Nem szaporítom a sort, mert elég jól felvázoltam, hogy van ez a nem direkt utánzási mániám. Azt nem tudom miből ered, mert az utánzás az lehet a szimpátia jele is, pl. ha ugyanolyan testtartást veszünk fel, mint a másik. Vagy amikor a kisgyerek azt akarja csinálni, amit a fölnőttek!
De akkor nekem mindenki szimpatikus? :) Nem valószínű. A válasz: nincs önálló személyiségem :)
Najó, ezt én sem gondolom komolyan.

Átragad rám mások lelkesedése is, vagy érdeklődési köre is. De nem úgy vagyok vele, hogy azért érdekel, mert őt érdekli, hanem engem is elkezd érdekelni, de tényleg!!!

Ellennék én ezzel a kis vicces hülyeséggel, ha nem zavarna annyira!
Lehet, hogy ez a Halak horoszkópból ered, hogy én nem érzem annyira hol végződöm én és hol kezdődik a másik ember, vagy csak simán gyerekes vagyok. Nem tudom.

Akkor a gyerekesség margójára egy párbeszéd, amihez hasonlót a gyerekek szoktak elkövetni, de aki ismer, az tudja, hogy ez rám is jellmző lehet: 

 - Nem kérek abból a kajából, nem szeretem.
 - Ettél már?
 - Nem. És amúgy mi az?