Nemrég történt valami, ami megint átrendezte a hozzáállásomat egy-két dologhoz. Tény, hogy nem tudok egyformán hozzáállni minden emberhez. Vannak azokaz emberek, akiket bírok, mert hasonló az értékrendünk, az életfelfogásunk, és hasonlóan próbáljuk meg elérni a dolgokat az életben. Vannak azok az emberek, akik teljesen más életfelfogásúak, mint én, de totál szimpatikusak. Na, és az utolsó kör: az emberek, akiknek az életfelfogásával, és/vagy a megnyilvánulásaikkal abszolút nem tudok azonosulni.
És mivel én megítélem ezeket az embereket (elítélem őket?), akkor azt hiszem, hogy az Élet is pont így látja őket. Embereknek, akik valahogy gázul működnek.....akik "olyan hülyék" :))
Úristen! :)
Na, és akkor jön a kopp. Egy ilyen "sokkal, sokkal hülyébb" emberrel valahogy nem az történik, mint amit szerintem megérdemelne (E.N. rögtönítélő bírósága előtt). Hanem valami nagyon jó éri. Valami aránytalan jó. És akkor páff, tökre elszégyelltem magam, hogy mit képzeltem én mégis magamról?? Meg főleg róla??? Kenyéren és vízen kéne élnie, és folyamatosan csak szart kapnia az élettől, csupán azért mert Ő ilyen? Mert Ő sajátmaga, és hogy ilyen?
Hát nem.....sajnos be kell látnom, hogy az Élet mindenkit kurvára szeret. Ez az igazság. És segíti ahogy csak tudja, fejlődésben, boldogságban, bármiben.....Fogalmam sincs hogy működik ez. De nagyon jól, az biztos.
A másik meg, hogyha úgy érzem, vannak nálam sokkal, sokkal hülyébb emberek, akkor jó lenne nem elfelejtenem, hogy én valakiknél (és valószínűleg rengeteg embernél) sokkal, sokkal hülyébb vagyok....
Tudom, a Biblia is megmondta már ezt: "Ne ítélj, mert megítéltetsz"
(Asszem ebben is igaza volt)
Nagyon hasonló a gondolatmenetünk :). Ha a hülyébbeknek legyen szar, mert hülyébbek nálam, akkor nekem is legyen szar, mert másnál hülyébb vagyok? :)
VálaszTörlésSzerencsére a sors, karma, Allah, vagy lehet az univerzum nem így méri az embereket :)