Pót-cselekvések

A bejegyzés címe és a bejegyzés között eltelt idő: 8 perc.

Mire elég nyolc perc? Arra, hogy az ember feltakarítsa a kanapéra kiborított 3 korty teáját, és ha már úgyis takarítószett van  a kezében, akkor összepucolja Plasztikszörny (azaz a házi iguana iguana) kis ajándékát, amit nem is mondom meg hány napja hagyott a TV-s szekrényen. Nem az a klasszik állati ürülék, hanem inkább csak Valami....én nem is tudom megmondani, hogy milyen állagú. Mintha egy kis tojáspor lenne...vagy nem is tudom. Fura egy állat......eszik rendesen, meg életben van....meg hát nem is merjük azzal elvinni az állatorvoshoz, hogy doktor úr.....ez az állat nem kakil egy ideje :) Az a gyanúnk, hogy csak annyit eszik, amennyire szüksége van - mióta a lakásban tartjuk, és nem a terráriumban, valamint amint megeszik, azt mind fel is használja a szervezete. Najó, még egy lehetőség van. Hogy olyan helyre csinál, amit eddig nem vettünk észre (pedig keressük!). Büdi meg nincs. Mert ha lenne, akkor azért valószínűleg az egész kecót felforgatnánk.

Borisz már másodszor nyerte meg annak a valaminek a feltakarítását kő-papír-olló folyományaként. (Igen, ez ront a renoméján, hogy az első alkalommal sem történt semmi takarítás ügyileg, arról meg ne is beszéljünk, hogy tulajdonképpen végül mégis csak én végeztem el a piszkos munkát. Nade, nyert egy mosogatást is a játék alatt, így legalább nem halmozódnak a teendői - nyugodtan tud a mosogatásra koncentrálni.*)

*Azaz már jelezte, hogy ha nem gond, Ő inkább holnap mosogatna el :D Hiába, imádja a házimunkát.

Na. Kanyarodjunk vissza a címhez. Pót-cselekvések.
Az ihletett meg, hogy szeretnék leszokni a szotyizásról, meg arról, hogy piszkálom az arcomat (sebeket vakarok rá, ez elég undin hangzik, tudom). Tök régi, tök rossz szokások. Nullát használnak, és sokat ártanak. Tudom mindenkinek vannak rossz szokásai, és elég kicsi azoknak az aránya, akik tudnak (akarnak?) is valamit tenni ellene. Legalábbis szerintem rossz ez az arány. Ott van a nassolás, a nem sportolás, a halogatás, a rosszindulatúság....stb.....Ezek most hirtelen a saját egyéb rossz tulajdonságaim. Tudom, hogy rosszak, azaz nekem rosszak, magamnak ártok velük, és mégsem tudok búcsút inteni nekik. A halogatást azt külön szeretem.....................

Borisz mondott egy jó tippet a szokások megváltoztatására. Hogy jelöljek ki pl egy napot a héten, amikor csinálhatom a rossz szokásomat, de a többi nap meg bírjam ki, hogy nem csinálom. Szerintem ez zseniális ! És eszembe jutott, hogy a cigiről is így szoktam le annak idején - nem azt mondtam, hogy örökre leszokom, hanem, hogy csak most nem dohányzom. És ez mindig csak egy napra szólt, aztán már egy hónapra, aztán évre! Működik. (És igen, cigiztem én már azóta, volt hogy többet is mint kellett volna, de egyből abba is tudtam hagyni, mert nem stresszeltem magam azzal, hogy többé nem fogok rágyújtani. Nincsen tiltott gyümölcs illata és ez is sokat számít.)

Elkezdtem tehát a szotyiról és az arcpiszkálásról leszokni. A vasárnapot jelöltem ki a napnak, amikor szabad züllenem. Ma vasárnap van, és szotyizhatnék....és ide is hoztam egy zacskóval....de akkor kiöntöttem a teát a kanapéra :))) Én? Vagy a tudatalattim?? Aki azt akarta, hogy kislány! akkor szokjunk le végre a szotyiról :)
Vicces, mert ahogy leraktam magam mellé a teát, arra gondoltam: "Három korty van a bögrében, ez csak arra jó, hogy kiborítsa az ember" -de ettől függetlenül rá nem raktam volna a karfára...vagy hagytam volna az asztalon. Ennek így kellett lennie, ki kellett boruljon, és fel kellett takarítsam, hogy közben átgondolhassam, valójában akarok-e én ma nassolni. És nem akartam. Fogtam, visszavittem az ibrikeket a konyhába, a szotyit meg visszaraktam a szekrénybe. Jövő vasárnapig :)