Spirit

És akkor hogy elkezdjünk kilábalni a picsogásos nyűgölődésből, most kipróbálunk valamit (így királyi többesben). Állítólag a légzés figyelése az nagyon jót tesz az embernek.

Miért picsogok-nyűgölődök, saját szubjektív érzékelésem szerint kb 10 éve? :)

Mert ilyen vagyok? És ilyen is maradok? :) Vagy mert aki picsog az úgy érzi csinál is valamit? Miközben pontosan tudja, hogy nem csinál semmit?
Oké, álljunk elő a farbával: az a bajom, hogy úgy érzem nem tudok kibontakozni, emiatt olyan, mintha nem is a saját életem élném. De nem az a baj, hogy nem merek valamit megcsinálni. Az a baj, hogy nem ismerem magam annyira, hogy meg tudnám fogalmazni, mit is szeretnék én tulajdonképpen annyira az életemtől. Illetve az a baj, hogy nem ismerem azt az önmagam, aki annyira szeretné megmutatni magát.
És nem találom az utat önmagamhoz.

Marad a gnothi seauton? *

*Ismerd meg Önmagad, és tanusíts önmérsékletet, vagy egy másik fordítás szerint: Ismerd meg önmagad, és megismered a jövőd.

Tippek? Hogy ismerheti meg önmagát az ember? :)
Mert azért minden nap ezt teszem, nem? Vagy ezt kéne tennem, de nem tudok figyelni magamra? Pedig kéne....

Na, akkor jöjjön a légzés figyelés. Á'győ.