Mellettem egy apáca ült hazafelé a metrón, a mobilját a kezében tartotta, várt egy hívást. Nekem egy reklámszöveg jutott eszembe, amivel kampányolhatna az egyház:
"Te is meghallod Isten hívását?"
Szerintem tökjó :)
2010. május 13., csütörtök
Idealista voltam
Mai mottó:
"Mert a valóság színesebb, mint bármely álom" by E.N.
E.N. vagyok, idealista. (Kórusban a többiek: Sziiaaa Eee. Nnn. - bíztatóan mosolyognak). Ma van az első napom, hogy nem keresem a mámort. Abban az értelemben, hogy megpróbálom beérni a valósággal. Nem kell az alkohol (legalábbis nem erre), nem kell a cigi, és nem kell hogy kitaláljak magamnak nap mint nap egy hangulatot, egy képet, egy célt, hogy ma miért is lesz érdemes felkelnem. Nem kell kitaláljam milyen ember vagyok, de pláne nem kell kitalálnom milyen legyek. Nem kreálom magam többet újra, nem kreálom az életem, és nem kreálom Az Életet. Szorítsatok, hogy egyre többször sikerüljön, amit most elmondtam.
(Sikerülni fog E.N. - mondják ismét kórusban).
Hát így állunk :) Nagy szavakkal ez így hangzik: észrevenni az élet apró örömeit. Minap mondta egy kedves barátom: "Tudod szerintem pont ez a legnehezebb az életben, hogy az ember jól érezze magát a bőrében". Milyen fura, nem? Pedig nem, nekem nem. És valaki egyszer azt mondta még, hogy azért sírunk, mert valamit nem értünk, nem tudjuk feldolgozni.....Milyen igaz, sírunk, ha valamit már végképp nem bírunk megérteni és elfogadni! Ezért tudunk örömünkben is sírni, mert túl nagy a Valami, túlvisz minket azon a határon, ami a fejünkben él a dolgokról.
Hogy is jött ez ide?... Ja igen, onnan indultam gondolatban, hogy idealista vagyok. Azaz a fejemben megvan pontosan mindennek az Ideája, a Képe, hogy annak hogyan kell lennie. Ez nem tudom miért így van, hogy én gyártottam-e vagy így neveltek....De mindenről van egy etalon. És ha valami, vagy valaki nem pontosan képezi le az életben azt, ami a fejemben van, akkor bennem máris zavar támad, kényelmetlenül érzem magam. Van hogy idegesít is a dolog, van hogy még dühös is leszek.
Pl késés. A fejemben a kép, hogy az emberek időben odaérnek mindenhová. Milyen egyszerű, nem? :)
NEM. Az én barátaim sosem érnek oda időben, és ez nem egy enyhe túlzás volt!
Ha racionális lennék, akkor annyi történne: nincs itt, késik, előveszem a könyvem, olvasom, majd jön.
De nem, E.N. mit csinál? Bosszankodik....nemértinemértinemérti.....nem tehet róla :(( De egyszerűen nem tudja elképzelni hogy lehet ez???? Az Ő világában ha van egy időpont, akkor időben elindul és odaér....Akkor ez egy másik részuniverzumban miért nem így működik.......nemértinemértinemérti :)) Szegényke. Úgy sajnálom. Drága E.N., van remény!! Pillantsunk be más emberek Univerzumába, csak úgy kíváncsiságból, gyere, meglásd milyen izgalmas lesz!!
"Mert a valóság színesebb, mint bármely álom" by E.N.
E.N. vagyok, idealista. (Kórusban a többiek: Sziiaaa Eee. Nnn. - bíztatóan mosolyognak). Ma van az első napom, hogy nem keresem a mámort. Abban az értelemben, hogy megpróbálom beérni a valósággal. Nem kell az alkohol (legalábbis nem erre), nem kell a cigi, és nem kell hogy kitaláljak magamnak nap mint nap egy hangulatot, egy képet, egy célt, hogy ma miért is lesz érdemes felkelnem. Nem kell kitaláljam milyen ember vagyok, de pláne nem kell kitalálnom milyen legyek. Nem kreálom magam többet újra, nem kreálom az életem, és nem kreálom Az Életet. Szorítsatok, hogy egyre többször sikerüljön, amit most elmondtam.
(Sikerülni fog E.N. - mondják ismét kórusban).
Hát így állunk :) Nagy szavakkal ez így hangzik: észrevenni az élet apró örömeit. Minap mondta egy kedves barátom: "Tudod szerintem pont ez a legnehezebb az életben, hogy az ember jól érezze magát a bőrében". Milyen fura, nem? Pedig nem, nekem nem. És valaki egyszer azt mondta még, hogy azért sírunk, mert valamit nem értünk, nem tudjuk feldolgozni.....Milyen igaz, sírunk, ha valamit már végképp nem bírunk megérteni és elfogadni! Ezért tudunk örömünkben is sírni, mert túl nagy a Valami, túlvisz minket azon a határon, ami a fejünkben él a dolgokról.
Hogy is jött ez ide?... Ja igen, onnan indultam gondolatban, hogy idealista vagyok. Azaz a fejemben megvan pontosan mindennek az Ideája, a Képe, hogy annak hogyan kell lennie. Ez nem tudom miért így van, hogy én gyártottam-e vagy így neveltek....De mindenről van egy etalon. És ha valami, vagy valaki nem pontosan képezi le az életben azt, ami a fejemben van, akkor bennem máris zavar támad, kényelmetlenül érzem magam. Van hogy idegesít is a dolog, van hogy még dühös is leszek.
Pl késés. A fejemben a kép, hogy az emberek időben odaérnek mindenhová. Milyen egyszerű, nem? :)
NEM. Az én barátaim sosem érnek oda időben, és ez nem egy enyhe túlzás volt!
Ha racionális lennék, akkor annyi történne: nincs itt, késik, előveszem a könyvem, olvasom, majd jön.
De nem, E.N. mit csinál? Bosszankodik....nemértinemértinemérti.....nem tehet róla :(( De egyszerűen nem tudja elképzelni hogy lehet ez???? Az Ő világában ha van egy időpont, akkor időben elindul és odaér....Akkor ez egy másik részuniverzumban miért nem így működik.......nemértinemértinemérti :)) Szegényke. Úgy sajnálom. Drága E.N., van remény!! Pillantsunk be más emberek Univerzumába, csak úgy kíváncsiságból, gyere, meglásd milyen izgalmas lesz!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)