Róma - Olaszország

Márciusban, ha Isten is úgy akarja eljutunk Rómába! Addig is, amíg nincsenek saját fotóim a városról, legyen itt ízelítőnek néhány kép a netről:

Mártírkodás

Ma kitaláltunk (T-vel) egy jó kis gondolati képet arra, hogy mi is a mártírkodás valódi lényege! Az, hogy az ember gyűjti szépen a zsarnok pontokat magának. Azaz: mártírkodom, jaj én kis szegény...mit fel nem áldozok, de nem baj, hisz az élet majd úgyis kárpótol engem, ejj mostmár nekem is kijár valami, hisz eddig már mi mindent eltűrtem. És a legvégén: most már legyen Az amit Én akarok, és akkor jön a Zsarnok. Kivéve ha valaki haláláig mártír marad - de itt is jól megfigyelhető a háttérből zsarnokoskodás.
Egész egyszerűen nem bízik abban, hogy az élet úgyis odaad neki mindent, ami jár, hanem ki akarja csikarni, úgy taktikázik, hogy fel akarja magát áldozni, aztán majd tartja a markát. De a legvégén Isten csak beleköp majd...
Szóval mártírság elkerülendő: hiszek abban, hogy úgyis mindent megkapok, ami nekem van szánva.
És akkor innentől kezdve már lehet szabadon kérni is bármit, lelkiismeretfurdalás nélkül, bárkitől. Ha nem jár nekem, akkor úgysem kapok, nem? :) És nem kell azt csinálni, amit én is csináltam tini korom óta, hogy nem akartam kérni semmit, és azt hittem ezzel mekkora jófej vagyok. Mostanra meg kiderül nem is voltam az :) Ha kellett valami, inkább kérnem kellett volna!

Drága Istenem, ha egyezik az akaratoddal, akkor kérlek adj nekem plusz 50.000 forintot minden hónapban! Előre is köszönöm szépen, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!
Jó éjszakát :)

Könyvek

Amint említettem előző bejegyzésben, ki fogom venni a könyvtárból a Szép új világot!
De addig is: lássuk, mostanság miket olvasok. A múlt hét óta Füst Milán: A feleségem története c. könyvet,
mert egy másik könyvben volt ebből egy idézet, ami annyira megfogott, hogy érdemesnek véltem belenézni mit is rejt ez az iromány! És nem volt csalódás :) Nagyon jó olvasni, mert a főhőst a gyanakvása a féltékenység útvesztőjébe viszi, lapról lapra (napról napra) egyre csak tébolyodik, haladunk az őrület felé, és ami mindebben a legszebb, hogy mindeközben Ő szeret! Szereti a feleségét, mégha a pokolba kívánja is, mert oda kívánja! Kíváncsi vagyok a végkifejletére!

És amik kedvenc olvasmányok voltak eddig, mert nagyon megfogtak:
 - Gárdonyi Géza: Ida regénye. Ahol a főhősök tiszteletről és kényszerházasságról indulnak és szerelem lesz a vége.
 - Szerb Antal: Utas és holdvilág. A főhős belső vívódása...ennyire emlékszem. És hogy mennyire közel állt hozzám a története, amikor olvastam.
 - És egy könyv, aminek nem emlékszem a címére! De a legutolsó jelenetére igen: hogy a Mádám meghalt, és ül a pincében egy fotelben kicsinosítva, és a kisfiú naponta lemegy hozzá, és kirúzsozza. Hogy szép legyen, holtában is. Ez nagyon groteszk, de nekem nagyon szép is egyszerre!

(Hirtelen ennyi jutott eszembe, de majd még folytatom)

 - ja még persze Markez könyvek, úgymint 100 év magány, habár egyszer azt valaki a fejemhez vágta, hogy ezt a könyvet mindenki szereti. ÉS? Meg a Szerelem kolera idején, itt is a vége a legjobb (ne olvasd ela kövtkező két sort, ha még nem olvastad a könyvet, de szándékozol. Szóval a happyend: addig hajóznak majd föl s alá, amíg meg nem halnak - de igazából, azért ez gyönyörű beteljesülés, nem?

Múlt heti események

Esemény Nr.01.

Megyek hazafelé a metrótól, előttem egy középkorú hölgy tipeg szintén (gondolom) hazafelé, és egyszer csak lezúdul elénk a tetőről elég nagy mennyiségű jeges hótömeg a járdára. Épp elénk. Mind a ketten megtorpanunk, nézegetünk felfelé jön-e még? Miért pont ide esett? Dejó hogy nemránkesett! Nemmerünk elindulni. Nemtudjukmiért.
És ebben a jelenbe fagyott pillanatban jön szemből egy öregúr, átlépdel a rögtönzött hókupacokon, és csak úgy magamagának megjegyzi, hogy „Nincsen semmi baj”.
Varázsszó, hölgy is és én is megindulunk, bátor léptekkel, át a veszedelmen.

Hisz nincsen semmi baj…


Esemény Nr.02.

Helyszín: Burger King. Szereplők: Két csinos (ne legyünk beképzeltek, kinek a pap satöbbi), vékony (szintén kinek a pap) lány (na, ez legalább tény). Leadjuk a rendelést.
- Sziaa, kérünk szépen egy sajtburgert-közepeskrumplit-kishagymát-lattemachiátót és két kiskrumplit-csirkeszárnyakat-nagy hagymát és egy LIGHT colát.
Ebben a pillanatban egymásra néztünk, hogy ez milyen röhejesen hangzott már, és kitört belőlünk a röhögés! Kiszolgálófiú erre rezzenéstelen arccal visszaolvassa a rendelésünket, és a végére alázósan odafűzi ÉS egy diétás kóla.

Persze. Hisz AZ. Diétás... (És mi még nagyobb röhögéssel reagálunk - ha ez egyáltalán lehetséges)


Esemény Nr.03.

Utazok a trolibuszon, aminek a sofőrje gyerekkorától rally versenyekre készül, és már csak egy kicsit kell gyűjtenie ahhoz hogy kiszálljon ebből a BKV mókuskerékből és világhírű pilóta váljék belőle! De addig is, amíg ezt ki kell várnia, frusztráltságát az utasokon veri le, és ha kihasználhat egy kanyart, amit kellően nagy sebességgel és kellően hirtelen irányváltoztatásokkal abszolválhat, akkor biza ki is használja! Mert Ő ilyen.
Én meg olyan, hogy pont ezen a trolin utaztam.
Fent említett kanyarban én fogtam meg egy idősebb urat, aki így mégsem vágódott el a padlón, leszálltunk a megállóban és ha már így összebarátkoztunk, akkor Ő felhatalmazva érezte magát hogy csevegjünk, amíg egyfelé visz az utunk. Hát, mivel én „imádom” az ilyen 30 másodpercre nyúló szóbaelegyedéseket idegenekkel, bele is vetettem magam keményen a beszélgetésbe: úgy mint „Igen”….”hát igen” ….mindegyik ilyen”….stb…. (Nyilván szidtuk, azaz Ő szidta a trolist). És számoltam vissza a lépteket, amiket még együtt töltünk.
Váratlan fordulat!
Öregúr azt mondja: „De hát mindegy, nem? Minden mindegy már. Huxley is megmondta. Szép új világ”

Ilyet?? Valaki az utcán csak úgy hozzámvág egy könyvcímet?
Ezelőtt azt hittem, ilyen azért nincs! És Tessék. De.
(Majd elmesélem hogy tetszett, vagy hogy pont nekem mit üzent)

A balett, mint olyan

Tegnap volt szerencsém életemben először megnézni és hallgatni egy balett előadást.
Címe: A bajadér (gy.k. Indiai templomi táncosnő - énis tegnap óta tudom)
NA, és az élmények:
A balettel előtte csak TV-ben találkoztam, aholis annyi látszott, hogy egy nagy üres fekete színpad, és 10-20 lány tütüben hattyúként hajladoz. Ez volt az én balett sztereotípiám! Ja, és a másik, hogy a balerina Raffaellot eszik.
DE, hát ez nem olyan volt. Függöny fel, mit látok? Díszlet...e! Aztán bejöttek a törzsi táncos balett fiúk, majd a gyönyörű légies-könnyű ruhába öltöztetett balett-lányok, jelmezben, kifestve egy történetet táncoltak. Körülbelül 20 percig, én egyetlen lábra tapadt fókusszal próbáltam feldolgozni, hogy hogy az istenbe lehet lábujjhegyen táncolni-lépegetni-létezni! De nem az ovis lábujjhegy, mint amikor kiscsoportban a tornaórán úgy kell járni körbe a linóleumpadlón...hanem az az igazi lábujjhegynek is a lábujjhegye féle dolog...Élőben látni ezt elképesztő élmény volt.
Ilyenkor gondolom azt általában a dolgokról, hogy ha sokat gyakorolnám biztos meg tudnám csinálni (ja...bizzztoss), de itt még ez sem jutott eszembe!
És ahogy elnéztem Őket a színpadon és a mozdulataikat, ugye szöveg nincs, csak a zene és a tánc, amivel mindent ki tudnak fejezni - azt láttam milyen gyönyörű az emberi test. Miylen szép izmaik vannak, miylen szép arányosak. Tehát jövő héttől minden nap jógázom, ésmég úszok is néha, ésmég futok, ésmégbármi! Én is szeretném kicsit kidolgozni a testemet. Mert a test fizikailag csodaszép! És mosolyogva táncolni, légies mozdulataikkal olyan tartásokban és pózokban, amiket még erőlködve kényszermosollyal sem tudnék kitartani - na ez nem semmi! És nagyon izmosak voltak, a hasuk, a karjuk, a lábuk, és mégis könnyűek!
T. mondta, hogy Ő tátott szájjal nézte az első balett előadását anno. Gondoltam, hogy ez jól hangzik, és nyilván én is le vagyok nyűgözve, de a tátott száj az azért túlzás.
Nem volt az :) Második felvonás közepén vettem észre, hogy úgy vagyok maradva - nyitott szájjal, összes figyelmemmel és csodálatommal a színpad felé. Úgyhogy ja...

Minden egyes felugrásuknál, fordulatuknál egy egész hosszúnak tűnő pillanatig fennmaradtak és megálltak a levegőben. Legalábbis ez volt az érzésem. Olyan kicsit földöntúli volt ez az egész.
Aztán a vége: balerinák, egyforma hófehér balerina ruhában, jönnek be a színpadra, 5 másodpercenként egy lány, ismétlődve ugyanazt a mozdulatsort táncolják, de egyre többen, szépen sorban, és a végén már 27-en álltak a színpadon, na AZ egy kicsit transz volt. Meditatív és nagyon szép!
Nem azért..de láttatok már 27 balerinát táncolni egyszerre??!
Naugye.

És az illúziorómboló legeslegvég: kicsit ráuntam már a 27 balerinára :)
Ennyit ugyebár rólam és a művészetről :)