Esemény Nr.01.
Megyek hazafelé a metrótól, előttem egy középkorú hölgy tipeg szintén (gondolom) hazafelé, és egyszer csak lezúdul elénk a tetőről elég nagy mennyiségű jeges hótömeg a járdára. Épp elénk. Mind a ketten megtorpanunk, nézegetünk felfelé jön-e még? Miért pont ide esett? Dejó hogy nemránkesett! Nemmerünk elindulni. Nemtudjukmiért.
És ebben a jelenbe fagyott pillanatban jön szemből egy öregúr, átlépdel a rögtönzött hókupacokon, és csak úgy magamagának megjegyzi, hogy „Nincsen semmi baj”.
Varázsszó, hölgy is és én is megindulunk, bátor léptekkel, át a veszedelmen.
Hisz nincsen semmi baj…
Esemény Nr.02.
Helyszín: Burger King. Szereplők: Két csinos (ne legyünk beképzeltek, kinek a pap satöbbi), vékony (szintén kinek a pap) lány (na, ez legalább tény). Leadjuk a rendelést.
- Sziaa, kérünk szépen egy sajtburgert-közepeskrumplit-kishagymát-lattemachiátót és két kiskrumplit-csirkeszárnyakat-nagy hagymát és egy LIGHT colát.
Ebben a pillanatban egymásra néztünk, hogy ez milyen röhejesen hangzott már, és kitört belőlünk a röhögés! Kiszolgálófiú erre rezzenéstelen arccal visszaolvassa a rendelésünket, és a végére alázósan odafűzi ÉS egy diétás kóla.
Persze. Hisz AZ. Diétás... (És mi még nagyobb röhögéssel reagálunk - ha ez egyáltalán lehetséges)
Esemény Nr.03.
Utazok a trolibuszon, aminek a sofőrje gyerekkorától rally versenyekre készül, és már csak egy kicsit kell gyűjtenie ahhoz hogy kiszálljon ebből a BKV mókuskerékből és világhírű pilóta váljék belőle! De addig is, amíg ezt ki kell várnia, frusztráltságát az utasokon veri le, és ha kihasználhat egy kanyart, amit kellően nagy sebességgel és kellően hirtelen irányváltoztatásokkal abszolválhat, akkor biza ki is használja! Mert Ő ilyen.
Én meg olyan, hogy pont ezen a trolin utaztam.
Fent említett kanyarban én fogtam meg egy idősebb urat, aki így mégsem vágódott el a padlón, leszálltunk a megállóban és ha már így összebarátkoztunk, akkor Ő felhatalmazva érezte magát hogy csevegjünk, amíg egyfelé visz az utunk. Hát, mivel én „imádom” az ilyen 30 másodpercre nyúló szóbaelegyedéseket idegenekkel, bele is vetettem magam keményen a beszélgetésbe: úgy mint „Igen”….”hát igen” ….mindegyik ilyen”….stb…. (Nyilván szidtuk, azaz Ő szidta a trolist). És számoltam vissza a lépteket, amiket még együtt töltünk.
Váratlan fordulat!
Öregúr azt mondja: „De hát mindegy, nem? Minden mindegy már. Huxley is megmondta. Szép új világ”
Ilyet?? Valaki az utcán csak úgy hozzámvág egy könyvcímet?
Ezelőtt azt hittem, ilyen azért nincs! És Tessék. De.
(Majd elmesélem hogy tetszett, vagy hogy pont nekem mit üzent)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése