A balett, mint olyan

Tegnap volt szerencsém életemben először megnézni és hallgatni egy balett előadást.
Címe: A bajadér (gy.k. Indiai templomi táncosnő - énis tegnap óta tudom)
NA, és az élmények:
A balettel előtte csak TV-ben találkoztam, aholis annyi látszott, hogy egy nagy üres fekete színpad, és 10-20 lány tütüben hattyúként hajladoz. Ez volt az én balett sztereotípiám! Ja, és a másik, hogy a balerina Raffaellot eszik.
DE, hát ez nem olyan volt. Függöny fel, mit látok? Díszlet...e! Aztán bejöttek a törzsi táncos balett fiúk, majd a gyönyörű légies-könnyű ruhába öltöztetett balett-lányok, jelmezben, kifestve egy történetet táncoltak. Körülbelül 20 percig, én egyetlen lábra tapadt fókusszal próbáltam feldolgozni, hogy hogy az istenbe lehet lábujjhegyen táncolni-lépegetni-létezni! De nem az ovis lábujjhegy, mint amikor kiscsoportban a tornaórán úgy kell járni körbe a linóleumpadlón...hanem az az igazi lábujjhegynek is a lábujjhegye féle dolog...Élőben látni ezt elképesztő élmény volt.
Ilyenkor gondolom azt általában a dolgokról, hogy ha sokat gyakorolnám biztos meg tudnám csinálni (ja...bizzztoss), de itt még ez sem jutott eszembe!
És ahogy elnéztem Őket a színpadon és a mozdulataikat, ugye szöveg nincs, csak a zene és a tánc, amivel mindent ki tudnak fejezni - azt láttam milyen gyönyörű az emberi test. Miylen szép izmaik vannak, miylen szép arányosak. Tehát jövő héttől minden nap jógázom, ésmég úszok is néha, ésmég futok, ésmégbármi! Én is szeretném kicsit kidolgozni a testemet. Mert a test fizikailag csodaszép! És mosolyogva táncolni, légies mozdulataikkal olyan tartásokban és pózokban, amiket még erőlködve kényszermosollyal sem tudnék kitartani - na ez nem semmi! És nagyon izmosak voltak, a hasuk, a karjuk, a lábuk, és mégis könnyűek!
T. mondta, hogy Ő tátott szájjal nézte az első balett előadását anno. Gondoltam, hogy ez jól hangzik, és nyilván én is le vagyok nyűgözve, de a tátott száj az azért túlzás.
Nem volt az :) Második felvonás közepén vettem észre, hogy úgy vagyok maradva - nyitott szájjal, összes figyelmemmel és csodálatommal a színpad felé. Úgyhogy ja...

Minden egyes felugrásuknál, fordulatuknál egy egész hosszúnak tűnő pillanatig fennmaradtak és megálltak a levegőben. Legalábbis ez volt az érzésem. Olyan kicsit földöntúli volt ez az egész.
Aztán a vége: balerinák, egyforma hófehér balerina ruhában, jönnek be a színpadra, 5 másodpercenként egy lány, ismétlődve ugyanazt a mozdulatsort táncolják, de egyre többen, szépen sorban, és a végén már 27-en álltak a színpadon, na AZ egy kicsit transz volt. Meditatív és nagyon szép!
Nem azért..de láttatok már 27 balerinát táncolni egyszerre??!
Naugye.

És az illúziorómboló legeslegvég: kicsit ráuntam már a 27 balerinára :)
Ennyit ugyebár rólam és a művészetről :)