Na, ez az egy válasz jött egyelőre: Amiből jó szívvel ad az ember, abból neki nem lesz kevesebb. Erre a legelképzelhetőbb példa a mosoly, a jókedv. Attól hogy adod, attól egyértelműen nem lesz belőle neked kevesebb, sőt, bátorkodom megjegyezni, hogy talán még több is marad, mert amit adtál az még vissza is hat rád. Nagyon jó. Nem tárgyi dolgokkal könnyen elképzelhetőnek tartjuk a dolgot, ugye? És mi van a tárgyi dolgokkal?? Na ez lesz a kemény dió.
Azt nehezen tudja elképzelni az ember, hogyha én odaadom valakinek az én kiló kenyeremet, akkor hogyhogy nem lesz nekem kevesebb. És a kiló kenyér még hagyján....de mi van, hogyha odaadom pl. a kabátomat...a kocsimat?? Na ilyenen még fel is háborodhatnánk...dehogy adom !!!
Dehogynem :)
Szerintem ez egy érdekes próba lesz. Kipróbálom ezt most az életemben, hogy szívesen adok abból, amiből tudok adni. Mindenfélre hátsó gondolat nélkül. (Azaz nem úgy kell adni, hogy na, ezt azért adom, hogy meglássam vissza jön-e....stb....Ha ez eszembe jut, akkor nem is adok inkább.)
Kipróbálom, mert őszintén kíváncsi vagyok rá, hogy ez működik-e. Én nagyon szeretk adni, de eddig mindig volt egy pont, ahol az egóm beleszólt, hogy helló....ha adsz, akkor nem marad neked. Meg ne adj neki, nem érdemli meg...nem tesz magáért semmit....stb....
Szóval most új lappal indítok, és adni fogok annyi mindenkinek annyi mindent, amennyit tiszta szívből és tiszta szívvel csak adni tudok.
Kívánjatok sok szerencsét :)
Illetve ha van kedvetek, írjátok le, Ti hogy vagytok ezzel az "adás" dologgal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése