Mindig kipróbáltam módszereket, annak érdekében, hogy gazdagabb lehessek, és olyan nagyon átütő sikereim nem voltak eddig. Persze mindig van pénzem arra, amire kell, és igazán nem panaszkodhatom. De én szerettem volna több pénzt azért, hogy örömet szerezhessek. Mert tudom nekem is milyen jó érzés volt mindig, amikor váratlanul kaptam egy x összeget, hogy azt elkölthetem!
Tudom, hogy ez egy fura világ, és aki gazdag azt utálni kell, illetve általában azt hiszi róla a nép, hogy a pénzét csalással szerezte ! Én úgy hiszem, hogy megérteni sosem fogom tudni ezt a gazdag és szegény dolgot, és hihetetlen, hogy mai napig vannak emberek, akik konkrétan éhen halnak.
Most a magyarországi szegény emberekre gondolok, nem az afrikai éhezőkre. Nekem az első, ami eszembe jut, hogy miért nem dolgozik? Mert nekem is onnan van pénzem. Ugye milyen egó az ember? Nem is tudok olyat elképzelni, hogy valakinek nincs munkája, csak azért mert én voltam eddig olyan szerencsés, hogy eddig mindig el tudtam hol helyezkedni. A másik meg, hogy aki alacsonyabb iskolákat végzett, és azért kevesebb az esélye, hogy munkát találjon. Ez meg olyan dolog, hogy a tanuláshoz szerintem nem kell pénz, mert én is diákhitelből kezdtem el az első iskolám, azaz ha valakinek van esze, akkor a pénz nem lehet akadály, hogy tanuljon. Ez egy dolog. De mi van azokkal, akiknek nincs olyan jó képességük hogy továbbtanuljanak? Rájuk nem igazán haragudhatunk, hogy nincs diplomájuk.
Bennem valahogy van egy olyan érzés, hogy segíts magadon, Isten is megsegít. És ez alapján próbálok az agyammal gondolkozni, hogy eszerint ki érdemes a jobb sorsra és ki nem.
Aggyal gondolkozni, jó mi? Ebből is csak egós válaszok születhetnek.
Megpróbálom ezt a témakört inkább a szívemmel érezni, vagy nem is tudom, csak meditálni rajta. Becsukom a szemem most, és ennek a témakörnek szentelem a meditációmat.
Kezdjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése