Végre, ma kirándultunk egy tisztességeset! Najó, ez is csalásnak számít, hisz a vonat vitt minket, a vonatig meg a kocsi....de a mi családunkban most már ez is igazi kirándulásnak számít. Az előző két alkalommal, amikor a kimoccanásból nem lett semmi, sírás is volt (az én részemről természetesen), így most már előre próbáltam kevésbé ráállni a témára, a felszínen igyekeztem könnyen kezelni a dolgot, már-már nem tudtam magamat vagy Boriszt nyugtatom-e azzal a kijelentésemmel, miszerint "Figyelj, ha nagyon fáradt vagy, vagy fáj a lábad, akkor nem kell ám mennünk" (hátpersze...). Mindehhez hozzájött, hogy hajnalban értünk haza egy baráti összejövetelről, szóval lássuk be egyáltalán nem adtunk sok esélyt ennek a vasárnapi kiruccanásnak.
Kisvasút indul 10:25 kor, a mi kettősünk pedig óra 18-kor még csak az állomás felé gyalogolt. Ami a durva, hogy még csak nem is mi voltunk az utolsók....azért itt nem veszik annyira komolyan a menetrendet. Hogy a korösszetétel milyen volt, azt röviden vázolnám: kisgyerek, mégkisebb gyerek, kisbaba, anyukakorúak, apukakorúak, és még több kisgyerek korú kisgyerek :) Ja, és mi.
A társaságról akkor áteveznék a felszerelésemre: Most vol annyi eszem, hogy csak egy fényképezőgépet vittem, és semmi mást, mert élesen él még bennem a nyíregyházi állatkertben elszenvedett idő, amit amúgy szerfelett élveztem, de mint zokni sarkán a varrás, úgy idegesített végig a táskám! A táskám, amibe kb egész nap bele sem nyúltam !!!! Akkor minek kellett vinni??! Hát én is ezt kérdezem.
Ebből okulva ma még elővettem reggel egy legkisebb hátizsákot, aztán gondoltam egy merészet, és szépen átpakoltam belőle a cuccaimat (igen...egy darab irattokot, személyi, bértel mittudomén) a fotómasina tokjába, oszt csókolom. És ez nagyon nagyon jó döntésnek bizonyult!!
Aztán még: dolgok, amik miatt éljen :))
- cicanadrág!! állati kényelmes
- megszabadulni a cicfixtől (mert a halcsont...így hívják? kiállt már belőle, és élet, azaz mellveszélyessé vált.), ezt nagy mellűeknek nem ajánlom
- sapkasál, mert plusz 10 fokot lehet vele hőérzetre rácsalni
- és a gyermekvasút, melynek hála lehet úgy kirándulni, hogy közben alig megy az ember.
Még mielőtt ki leszünk nyilvánítva puhánynak, az nem úgy van ! Hanem a háttérinfó, hogy B-nek műtött lába van, és azért annyira nem lehet még terhelni, hogy egy mini mount everestet megjárassak vele, így maradnak a könnyedebb kirándulások. Igazából hálás vagyok, hogy eljött velem, és hogy magához és az állapotához képest nagyon is sokat sétált velem házakat nézegetve, fotózva, leről fe és feről le :)
Szép nap volt, na!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése