Vásárlás

Tudom, hogy Veletek is előfordult már !
Bementetek a boltba KETTŐ dologért....és 6.000-ret (vagymégtöbbet) fizettetek a kasszánál. Ja és élelmiszerboltról beszélünk, és tejért és kenyért mentél be. De ez még hagyján...mert kaját venni nem ciki maga előtt az embernek....nade piperét / csitt-csattokat / hajbavalókat ??!! ENNYIÉRT?? (nemfogommegmondanimennyiért)

Elmesélem akkor a délutánom. Bementem a Rossmannba KETTŐ dologért, fogkrém, tusfürdő és folyékony szappan (igen tudom, ez már három...talán itt csúszott el végleg a vásárlásom). A második sorig egészen jól haladtam (mert ugye beszereztem mind a kettő három dolgot, amiért odamentem), de akkor belebotlottam a hajpántos részbe! Mint másnál a törékeny pohár, nálam olyannyira fogyóeszköz a hajpánt, azt hiszem nem tudok kinőni a nosztalgiából, amikoris tizenévesen 3 ujjnyi vastag bársony (hatású) bordó hajpántot gondoltam szépnek a hajamban. Aztán kimaradt 15 év, közben voltam melírozott majd szőke, vörös és fekete, és most vissza az alapokhoz.....igen ennyire az alapokhoz, hogy még a hajpánt is visszakúszott. Három ujjnyi helyett most már csak egy vékonyka kis valami, mert így trendi! De ezen oknál fogva fogyóeszköz is nálam :)
Kérdezzétek meg hány darabot vettem!!
Hármat.
Igazából nem is tudom mi ütött belém! Lehet hogy feltolult mindaz az emlék, amikor zuhany előtt a hajpántom keresem, nincsmeg (mint a szüleim a szemüvegüket, tisztára olyan), de legalább lenne egy hajgumi, csatt, valami....
ÁÁááá.....és akkor mindig arra gondoltam, hogy majd bemegyek a DM-be (rossmannba, tetszőleges), és jóóól bevásárolok hajbavalókból.
Na, ez volt ma.
És aztán mikor már siettem kifelé, mert valahol azért éreztem, hogy túlzás az a 3 hajpánt, a 3 csomag hajgumi (különböző színűek), és a 3 fajta hajcsatt....akkor mibe botlok? Akciós fülbevalók...............
Ragozzam?
Azt hiszem kb 7 db-ot vettem...de nem mertem még kinyitni itthon a táskám.
Ja, és egy nyakláncot is.

Vallomás vége, jóéjszakát.

Gyermekvasút

Végre, ma kirándultunk egy tisztességeset! Najó, ez is csalásnak számít, hisz a vonat vitt minket, a vonatig meg a kocsi....de a mi családunkban most már ez is igazi kirándulásnak számít. Az előző két alkalommal, amikor  a kimoccanásból nem lett semmi, sírás is volt (az én részemről természetesen), így most már előre próbáltam kevésbé ráállni a témára, a felszínen igyekeztem könnyen kezelni a dolgot, már-már nem tudtam magamat vagy Boriszt nyugtatom-e azzal a kijelentésemmel, miszerint "Figyelj, ha nagyon fáradt vagy, vagy fáj a lábad, akkor nem kell ám mennünk" (hátpersze...). Mindehhez hozzájött, hogy hajnalban értünk haza egy baráti összejövetelről, szóval lássuk be egyáltalán nem adtunk sok esélyt ennek a vasárnapi kiruccanásnak.
Kisvasút indul 10:25 kor, a mi kettősünk pedig óra 18-kor még csak az állomás felé gyalogolt. Ami a durva, hogy még csak nem is mi voltunk az utolsók....azért itt nem veszik annyira komolyan a menetrendet. Hogy a korösszetétel milyen volt, azt röviden vázolnám: kisgyerek, mégkisebb gyerek, kisbaba, anyukakorúak, apukakorúak, és még több kisgyerek korú kisgyerek :) Ja, és mi.
A társaságról akkor áteveznék a felszerelésemre: Most vol annyi eszem, hogy csak egy fényképezőgépet vittem, és semmi mást, mert élesen él még bennem a nyíregyházi állatkertben elszenvedett idő, amit amúgy szerfelett élveztem, de mint zokni sarkán a varrás, úgy idegesített végig a táskám! A táskám, amibe kb egész nap bele sem nyúltam !!!! Akkor minek kellett vinni??! Hát én is ezt kérdezem.
Ebből okulva ma még elővettem reggel egy legkisebb hátizsákot, aztán gondoltam egy merészet, és szépen átpakoltam belőle a cuccaimat (igen...egy darab irattokot, személyi, bértel mittudomén) a fotómasina tokjába, oszt csókolom. És ez nagyon nagyon jó döntésnek bizonyult!!
Aztán még: dolgok, amik miatt éljen :))
 - cicanadrág!! állati kényelmes
 - megszabadulni a cicfixtől (mert a halcsont...így hívják? kiállt már belőle, és élet, azaz mellveszélyessé vált.), ezt nagy mellűeknek nem ajánlom
 - sapkasál, mert plusz 10 fokot lehet vele hőérzetre rácsalni
 - és a gyermekvasút, melynek hála lehet úgy kirándulni, hogy közben alig megy az ember.

Még mielőtt ki leszünk nyilvánítva puhánynak, az nem úgy van ! Hanem a háttérinfó, hogy B-nek műtött lába van, és azért annyira nem lehet még terhelni, hogy egy mini mount everestet megjárassak vele, így maradnak a könnyedebb kirándulások. Igazából hálás vagyok, hogy eljött velem, és hogy magához és az állapotához képest nagyon is sokat sétált velem házakat nézegetve, fotózva, leről fe és feről le :)

Szép nap volt, na!

Péntek este

Nem tudom kell-e annál többet mondanom az esténkről, minthogy megtanultuk Borisszal (=B-vel) a Walesi bárdokat Arany Jánostól...

Hahó újra!

Elég régen írtam már ide bármit is, de ma este megjött hozzá a kedvem. Leírom a napomat: tudjátok, van az a nyafogós-picsogós hangulat, amit még saját maga előtt is szégyell az ember. Ilyenkor legszívesebben egy takaró alatt bújnék meg egész nap, és álomból álomba merülnék, és csak valahogy átvészelném, megvárnám, míg ez a hangulat elmúlik.

Van az a fogalom, hogy "jódolgában nem tudja már mit csináljon". Valahogy így érzem magam, mert ha úgy vesszük jó dolgom van, ezek az alap dolgok, van ki szeret, és szerethetem, jó a családom, van munkám, és van célom is ( a diploma - és kimondta, kimondta, kimondtaaaa!!!), ésmégis.
Nem tudom megfogalmazni, hogy mi a bajom, ma reggel még pszichés lázam is volt :)

Tegnap új mantrát találtam ki: "Végtelen energiám van" - tettem ezt azért, mert sokszor érzem magam fáradtnak, sokszor a legjobb pihenés elnyúlni a TV előtt, az meg miylen már??! És ősszel elhatároztam, hogy elég a rossz memóriából, kezdtem magamnak mondogatni, hogy végtelen a memóriám, hogy minden elfér benne stb...és megvan az eredménye !! Sokat változtam e téren.
Hátha most hogy elkezdem mondogatni, hogy végtelen az energiám, úgy is lesz!! Ez ütött ki vajon ennyire?

Ma arra gondoltam, hogy vajon mi zavar engem annyira az életben? (Vagy magamban) Aztán bevillant, hogy talán én mindig várok valamit az élettől, hogy majd történik VALAMI. De mi??? MIre várok én annyira? Vagy mit szeretnék mást? Azt hiszem szeretném megkapni egyszer a Fasza Plakettet, amivel az Élet elismeri, hogy jaaaa, ezigen jó kis életed volt, jó kis ember lettél :) Vagy valami ilyesmi! Hadd ne mondjam, hogy sokat kétekedek magamban, sokszor nem bízom abban, hogy az amit csinálok az jó-e, illetve sokszor frusztrál, hogy amit csinálok, azt nem tudom olyan szinten tenni, ahogy szerintem jó lenne!! Sokat várok magamtól? Ez lenne a maximalizmus? Én nem annak nevezem, hanem bénázásnak.....aúú......

Esküszöm, most sóhajtottam egy hatalmasat!! Annyira jól esett ezt leírni, hogy ilyeneket gondolok magamról :))

Na, csak volt értelme elkezdeni ma az írást! Holnap talán majd épülünk is, ma megvolt a tényfeltárás!
Sziasztok :)