Önbizalom

Nem emlékszem, hogy írtam-e már magamnak erről a témáról...mármint itt a blogon. Annyira örök.....legalábbis számomra ez a probléma. Kezdve a közepén: valahogy mostanában úgy nem igazán tudom kiélni magamból magam. De nem is tudom mi az ami belül marad, meg miért nem jön ki. Talán úgy érzem úgysem érdekelne mást.....meg nem is tudom.....magamban sem érzem, mi az amit én adhatnék, ami érdemes lenne a másik figyelmére, egyáltalán. Ja...nincs mit adnom?? Akkor töltekeznem kéne esetleg?
Egy kicsit kispóroltam magamból az anyagot mostanában :))) Régen sokat jelentett, hogy nagybetűsen éljek! Ez akkoriban a hatalmas energiával való ide-oda csapkodást jelentette, ahol az eredmény nem is számított, csak hogy mutathassam, hogy vagyok, és hogy tudok nagyot csapni (nagyot lépni...életet felrúgni, változtatni). Mindig hirtelen, mindig látványosat.....nekem végülis jól esett!
Aztán lehiggadtam (megtörtem? A túl sok ön-szivatás alázatossá tett az élet iránt....valamelyest).
Elértem, amit el szerettem volna érni, a rendezett körülményeket!! Hogy kívülről "bevédhessem magam". Sikerült :)))
És most tökjól be vagyok védve....de most hogyan tovább?!

Amit érzek, és ami nem jó érzés, hogy valahogy olyan mintha üres lennék belül. Ami persze nyilván nem vagyok, de nem nagyon érzékelem magam. És üres vagyok.....de rosszul esik, hogy senkit nem érdeklek. Nyilván sarkítás, a barátaimat érdeklem, de nem erre gondolok. Hanem pl ha társaságban találkozom valakivel, aztán ha legközelebb találkozunk, nem emlékszik még arra sem hogy találkoztunk már. És ez sokszor megtörténik, és annyira rosszul esik. Hogy nulla nyomot hagyok az engem körülvevő emberekben. Hogy nem vagyok érdekes, se izgalmas.......Pedig nagyon szeretnék az lenni.
Máson meg érzem, hogy semmi akarás nincs benne, de ígyis nagyon érdekes, izgalmas. És mások is emlékeznek rá, erősen hat a személyisége. Régebben én azt hittem hogy ilyen ember vagyok, mostanában meg nagyon nem ezt érzem. Ilyen szeretnék lenni. Aki hat a környezetére!!
Aki erőteljesen hat!! Ahogy Apa mondta,  "Nem szatyorban élsz". Ez a pillangó effektus egyszerűbb megfogalmazása. Bármit teszek az mindenképp hatással van a környezetemre. Jaaa.............De most végtelenül unalmasnak érzem magam.

Annyira vágyom jó beszélgetésekre!!!!!! Teljesen ki vagyok rá éhezve! És legtöbbször az van, hogy mások beszélnek körülöttem......

na, mára ennyi.

Most kiülök a teraszra, a családomhoz...és kíváncsi vagyok, hogy hogy fogom érezni magam. Mármint ebből a szempontból. Mert amúgy meg velük teljesen jól érzem magam!!