Lehet ez úgy működik, hogy az ember ha elkezd blogot írni (amiről persze az az ironikus véleményem, hogy „Van az unatkozásnak az a szintje, hogy létrehozol magadnak egy blog oldalt!!” hehe. Naná, hogy én is egy ilyen pillanatban találtam ki, viszont most meg már becsületből írok bele.) – na, akkor visszakapcsolódok a mondat elejére: szóval lehet úgy működik, hogy ilyenkor hirtelen elkezdenek fura dolgok történni, de csakis kimondottan azért, hogy legyen miről írni!
Eset1: Ross**mannban meg akartam szagolni egy tusfürdőt, de elég ügyetlenül a kupakjánál fogva emelem meg a tekintélyes súlyát. Ilyenkor az ember a másodperc törtrésze alatt komótosan végigfuttatja a gondolatot: „Jaj de sután fogom épp ezt a tusfürdőt…de csak nem fog leesni!! …………… LE FOG !!!!!!!!!!!! és mikor tanulod már meg??? Ez nemhogy Murphy törvénye…de ez maga Murphy!! Aki ilyenkor minden bizonnyal a hátad mögött áll, és csapkodja a térdét a nevetéstől. Mert hiába írta meg a tutit, senkit nem befolyásol. Olyan híres utolsó mondatosdi ez: Na, csak még ezt az egy poharat rárakom az elmosogatott edénykupacra – tudjuk mi a vége. Na, ma felveszem az új fehér cipőm, csak nem fog esni – tudjuk mi a vége.
Szóval meghajolva a törvényszerűségek előtt, a tusfürdő leesett (kupakja a kezemben), emiatt a flakon tartalmának jelentős hányada a jobb és bal cipőmön, a talpamon, és a lábujjaim között folytatta a létezést. El tudjátok képzelni?? Azt a jóóó, sűrű tusfürdő állagot??
Ilyenkor az ember csak áll, és nézi mi történt, és reménykedik még pár másodpercig, hogy nem is történt meg….vagy hogy nem vele!! (Ugye ismerős az érzés, amikor valaki mellettünk a boltban kínos helyzetbe hozza magát, és bár sajnáljuk nagyon, de annak mindenképp örülünk, hogy mindaz szerencsére nem velünk történik.) De ez – ez velem történt.
Állok nyakig Ba*ba tusfürdőben…..kedvesarcú biztonságiőrhölgy mellém lép, és „együttérzően” csak ennyit mond éles-fülbántós kiképzőtiszt hangján: „Azt ki kell fizetni” !
ANYÁD !!!!!!!!!!! és akkor gondolatban ordítva felkapom a tusfürdő maradékát, és a polcok közt fékeveszetten rohanva csorgatom végig minden termékükön, hogy egy hét alatt se tudják kitakarítani az üzletet…..Miközben ők szaladnak utánam, és kétségbeesetten felszólítanak, hogy hölgyem-hagyja-abba, de én csak vihogok eszelősen, és újabb és újabb tusfürdőket bontok fel a fenti célra…….de nem. Kulturált vagyok. És kifizetem. (Meg még a százaspapírzsepit is, amivel vagy jó negyed órát küzdöttem, hogy legalább kinézzen valahogy a cipőm meg a lábam az incidens után)
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése