Az bosszúságokrúl

Lehet ez úgy működik, hogy az ember ha elkezd blogot írni (amiről persze az az ironikus véleményem, hogy „Van az unatkozásnak az a szintje, hogy létrehozol magadnak egy blog oldalt!!” hehe. Naná, hogy én is egy ilyen pillanatban találtam ki, viszont most meg már becsületből írok bele.) – na, akkor visszakapcsolódok a mondat elejére: szóval lehet úgy működik, hogy ilyenkor hirtelen elkezdenek fura dolgok történni, de csakis kimondottan azért, hogy legyen miről írni!

Eset1: Ross**mannban meg akartam szagolni egy tusfürdőt, de elég ügyetlenül a kupakjánál fogva emelem meg a tekintélyes súlyát. Ilyenkor az ember a másodperc törtrésze alatt komótosan végigfuttatja a gondolatot: „Jaj de sután fogom épp ezt a tusfürdőt…de csak nem fog leesni!! …………… LE FOG !!!!!!!!!!!! és mikor tanulod már meg??? Ez nemhogy Murphy törvénye…de ez maga Murphy!! Aki ilyenkor minden bizonnyal a hátad mögött áll, és csapkodja a térdét a nevetéstől. Mert hiába írta meg a tutit, senkit nem befolyásol. Olyan híres utolsó mondatosdi ez: Na, csak még ezt az egy poharat rárakom az elmosogatott edénykupacra – tudjuk mi a vége. Na, ma felveszem az új fehér cipőm, csak nem fog esni – tudjuk mi a vége.
Szóval meghajolva a törvényszerűségek előtt, a tusfürdő leesett (kupakja a kezemben), emiatt a flakon tartalmának jelentős hányada a jobb és bal cipőmön, a talpamon, és a lábujjaim között folytatta a létezést. El tudjátok képzelni?? Azt a jóóó, sűrű tusfürdő állagot??
Ilyenkor az ember csak áll, és nézi mi történt, és reménykedik még pár másodpercig, hogy nem is történt meg….vagy hogy nem vele!! (Ugye ismerős az érzés, amikor valaki mellettünk a boltban kínos helyzetbe hozza magát, és bár sajnáljuk nagyon, de annak mindenképp örülünk, hogy mindaz szerencsére nem velünk történik.) De ez – ez velem történt.
Állok nyakig Ba*ba tusfürdőben…..kedvesarcú biztonságiőrhölgy mellém lép, és „együttérzően” csak ennyit mond éles-fülbántós kiképzőtiszt hangján: „Azt ki kell fizetni” !
ANYÁD !!!!!!!!!!! és akkor gondolatban ordítva felkapom a tusfürdő maradékát, és a polcok közt fékeveszetten rohanva csorgatom végig minden termékükön, hogy egy hét alatt se tudják kitakarítani az üzletet…..Miközben ők szaladnak utánam, és kétségbeesetten felszólítanak, hogy hölgyem-hagyja-abba, de én csak vihogok eszelősen, és újabb és újabb tusfürdőket bontok fel a fenti célra…….de nem. Kulturált vagyok. És kifizetem. (Meg még a százaspapírzsepit is, amivel vagy jó negyed órát küzdöttem, hogy legalább kinézzen valahogy a cipőm meg a lábam az incidens után)

Folyt. Köv.

A Mindennapok mai fejezete

Üresnek érzem magam ma, mint egy elmosogatott edény – amiben annakelőtte mindig tároltak valamit. Szilárdat, folyékonyat….ami néha megromlott, sokszor egészen friss maradt, de már nem volt rá többet szükség, és ezért kiborították. És most nincs benne semmi. Nincs bennem semmi. Legalább is a gondolataimban – nem kavarog sem szilárd, sem folyékony gondolat……passziválódott az agyam :) Bármit is jelentsen ez!

Szombaton elmentem egy nagy sétára (jutalmam egy napszúrás volt), és megbabonáztak a lépcsők, a lépcsősorok, utak, amik valahová vezetnek, ez mint fényképtéma kifogyhatatlan!
Ha ezer lépcsőm lenne a nappalim falán, akkor is lehetne fotózni még egy ezeregyediket, amelyik egyikre sem hasonlít a megörökítettek közül!

Hétvége is a semmittevés jegyében telt – számomra legalábbis. Az érzés, amikor elhagy minden erőd (vagy én hagytam el minden erőmet. Lehet!). Próbálsz felállni és kimenni a konyhába és akkor alig visznek a lábaid…..szédülsz…blabla….na és az a frenetikus kedv és lelkesedés, aminek segítségével szívesen fog bele az ember bármibe, na az sem volt sehol.
Aztán már azt is feladtam, hogy várjam újbóli beköszöntét…..És csak gyűlt a kupi körülöttünk a lakásban, a szemem látta, az összes többi fizikai és metafizikai részem pedig mit sem törődött vele….A kupik jó tulajdonsága (he?), hogy megvárnak! Na, ez is így tett!!
Nem hagynám ki a felsorolásból Az Akváriumtakarítást sem, amely hőstettet Szerelmem és én vittük véghez az Úr 2009. esztendei augusztus havának a második napján. És igen, így említem, mint fogalmat! Gyere el egyszer és majd megtudod…..Érlelődik a gyanúm, hogy a haltartóknak 100 liter felett, ha bekoszosodik az akváriumuk vesznek egy újat, a régit meg leviszik a pincébe, hisz egyszerűen nem lehet máshogy!!! Képtelenség hogy olyan sok háztartásban rendszeres program legyen a kis vízi kedvencek élőhelyének karbantartása.
Akváriumos fiúnk (srác, aki segített mindent kiválasztani, sőt mindent el is hozott házhoz, majd adott jó tanácsokat is), szóval Ő azt mondta, hogy eleinte 5-6 órát is igénybe vesz a dolog. Milyen jót nevettünk akkor a mondatain :) Aztán amikor már fél napja takarítunk, és még csak a vízleszívásnál tartunk, kevésbé áll kacagásra a szánk….hisz innen jön még a neheze.
Az újra berendezés. Ami abból áll, hogy soha többet nem tudod úgy visszarakni a dolgokat ahogy eredetileg benne voltak, ráadásul nem is érted, hogy hogy fért el előtte benne annyi minden, növények, kövek, csigaházak...de mivel nem látsz más akváriumot a lakásban, LEHET hogy tényleg mindent ide kell visszatenned….Na és akkor jön még a szűrő kitisztítása…..amihez a használati utasítás így szól: Húzza ki a hálózati csatlakozóból, majd szedje le a szivattyúfejet. Oké, csináljuk meg!! (A nekik kb. 2—3 másodperc alatt leírt „szedje le” rész nekünk kb 20-30 percünkbe tellt, mert vannak ugye csavarható fedelű dolgok, na meg simán csak leszedhető fedelű dolgok, ééés ez a szivattyú mint harmadik kategória.). Mindegy, ha nyakig benne vagyunk, nem adjuk fel.
Ki látott már külső szűrőt belülről? Szakszerűen leírva így néz ki: van benne egy ilyen kis hálós anyagban valami anyag, aztán ha ezt leszeded, akkor alatta kétféle dolog, amiket egy vastag szivacs választ el. Előbbi anyag Nesquick csokigolyónak néz ki, utóbbi pedig mini csatornagyűrűnek / kútgyűrűnek. Nos, vigyázni kell arra hogy a kettő véletlenül se keveredjen össze !!!
:DDD

Kitaláltad?? Igen……Hamupipőke negyed órát csak a szétválogatásukkal töltött el a fürdőszobában ( a végén természetesen maga a Herceg is segített!!)

Szumma szummárum! Csak megcsináltuk, és a halaink azóta NYILVÁN boldogabbak!!!

Akkor lássuk az első közzétételt

....vagy majd inkább holnap. Abban elfáradtam, hogy rájöjjek, hogy másolok a fejlécbe képet!
Jóéjszakát...