Mindenkinek nehéz, mindenkinek tele van az élete megoldandó feladatokkal, mert ezeken keresztül fejlődik. Ennek sosem lesz vége, ez sosem fog megszűnni.
Méltósággal viselni a terheket, és legjobb tudásunk szerint megoldani azokat!
Talán csak ennyi!
Fejlődünk akkor is, ha hagyunk mindent a maga útján történni, hagyjuk a dolgokat,
Hogy a saját természetes útjukon haladjanak. És elfogadni.
De ez a nehezebb!! Ez a taó (? – vagy valami olyasmi)
Ha megpróbálunk tenni az ügyünkért, akkor legalább úgy érezzük, hogy aktív ráhatásunk van a célunkra! De hát minden az elfogadásról szól. A legvégén már el tudjuk fogadni, és ezzel oldjuk meg! Nem a küszködéssel………de úgy látszik ez (még) kell hozzá.
Nekem legalábbis kell, a szenvedés, az átsírt esték (és nappalok), a stratégiák,
a küzdelem, míg végül elfogadom a megváltoztathatatlant.
Ami így megváltozik. Túlvagyok rajta. Végre!
